ArticlePDF Available

A TÉR ÉS A NYELV VILÁGA * ——— PLÉH CSABA

Authors:

Abstract

A modern pszicholingvisztika kísérleti és gyermeknyelvi adatokat használ a téri nyelvvel kapcsolatban, hogy adatokat nyerjen az elsőbbség kérdéséről: melyik irányít, a nyelv vagy a téri megismerés a téri nyelv tagolódásában. A gazdag téri alaktanú magyar nyelvet használva ugyanebből a gondolamentből indultunk ki. Sajátosan arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire támasztják alá a téri nyelvi rendszer kibontakozása és zavarai az egyetemességi téziseket egy olyan nyelvben, ahol a kötelező jelölésnek kö-szönhetően bizonyos megkülönböztetések különösen jól megfigyelhetőek. Magyar adataink az ösvény szerinti megkülönböztetés (-ra és -ról) igen korai megjelenését igazolják. A tendencia mesterséges téri kifejezések tanulásánál is megjelent, és jelen volt tipikus fejlődésű és fejlődésükben megzavart csopor-toknál, speciálisan Williams-szindrómásoknál is. Ugyanakkor, talán a fali lebeny fejlődési zavara követeztében, a Williams-szindrómás személyek alacsonyabb teljesítményt mutattak a téri nyelvben. Ez az alacsonyabb szint azonban ugyanolyan mintázatot követ, mint a tipikus fejlődésben. A tanulmány megkísérli összekapcsolni a térnek a nyelvben megjelenő kódolására törekvő kutatás különböző, pszicho-lógiai, nyelvészeti, fejlődési, idegtudományi és evolúciós kereteit. Kulcsszavak: gondolkodás és nyelv, téri nyelv, célpreferencia, Williams-szindróma, a célok kódolása a nyelvben * Székfoglaló előadás a Magyar Tudományos Akadémián 2005. február 24-én. A székfoglalóban bemutatott kutatások jó részében együtt dolgoztam Lukács Ágnessel, Racsmány Mihállyal, Király Ildikóval és Radványi Katalinnal, a kezdetekkor pedig Palotás Gáborral, Lőrik Józseffel, Vinkler Zsu-zsannával és Kálmán Lászlóval. Ivády Rozália Eszter és Felhősi Gabriella adataira is sokat támaszkod-tam. Az elméleti keretek alakításában pedig Kovács Ilona volt segítségemre. Nagy hasznomra voltak Kovács Gyula kommentárjai és Szamarasz Vera ábrái is. A munkát javarészt a BME Kognitív Tudo-mányi Tanszékén s a Collegium Budapestben végeztem, mindkét intézménynek köszönöm a feltételek biztosítását és a kollegiális közeget. A kutatásokat támogatta az OTKA (034814 és TS 049840), az NKFP (5/0079/02), valamint egy NIH grant Larry Leonard, Purdue Egyetem számára (R01 DC 000 458, Morphological Deficits in Specific Language Impairment), mely utóbbiban a magyar témaveze-tő Lukács Ágnes.
Magyar Pszichológiai Szemle, 2007, 62. 3. 279–312.
DOI: 10.1556/MPSzle.62.2007.3.1.
279
Akadémiai székfoglaló
A TÉR ÉS A NYELV VILÁGA*
———
PLÉH CSABA
BME Kognitív Tudományi Tanszéke és MTA–BME Kognitív Tudományi Kutatócsoport
E-mail: pleh@cogsci.bme.hu
Beérkezett: 2007. 06. 10. – Elfogadva: 2007. 07. 10.
A modern pszicholingvisztika kísérleti és gyermeknyelvi adatokat használ a téri nyelvvel kapcsolatban,
hogy adatokat nyerjen az elsőbbség kérdéséről: melyik irányít, a nyelv vagy a téri megismerés a téri
nyelv tagolódásában. A gazdag téri alaktanú magyar nyelvet használva ugyanebből a gondolamentből
indultunk ki. Sajátosan arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire támasztják alá a téri nyelvi rendszer
kibontakozása és zavarai az egyetemességi téziseket egy olyan nyelvben, ahol a kötelező jelölésnek kö-
szönhetően bizonyos megkülönböztetések különösen jól megfigyelhetőek. Magyar adataink az ösvény
szerinti megkülönböztetés (-ra és -ról) igen korai megjelenését igazolják. A tendencia mesterséges téri
kifejezések tanulásánál is megjelent, és jelen volt tipikus fejlődésű és fejlődésükben megzavart csopor-
toknál, speciálisan Williams-szindrómásoknál is. Ugyanakkor, talán a fali lebeny fejlődési zavara
követeztében, a Williams-szindrómás személyek alacsonyabb teljesítményt mutattak a téri nyelvben. Ez
az alacsonyabb szint azonban ugyanolyan mintázatot követ, mint a tipikus fejlődésben. A tanulmány
megkísérli összekapcsolni a térnek a nyelvben megjelenő kódolására törekvő kutatás különböző, pszicho-
lógiai, nyelvészeti, fejlődési, idegtudományi és evolúciós kereteit.
Kulcsszavak: gondolkodás és nyelv, téri nyelv, célpreferencia, Williams-szindróma, a célok kódolása
a nyelvben
* Székfoglaló előadás a Magyar Tudományos Akadémián 2005. február 24-én. A székfoglalóban
bemutatott kutatások jó részében együtt dolgoztam Lukács Ágnessel, Racsmány Mihállyal, Király
Ildikóval és Radványi Katalinnal, a kezdetekkor pedig Palotás Gáborral, Lőrik Józseffel, Vinkler Zsu-
zsannával és Kálmán Lászlóval. Ivády Rozália Eszter és Felhősi Gabriella adataira is sokat támaszkod-
tam. Az elméleti keretek alakításában pedig Kovács Ilona volt segítségemre. Nagy hasznomra voltak
Kovács Gyula kommentárjai és Szamarasz Vera ábrái is. A munkát javarészt a BME Kognitív Tudo-
mányi Tanszékén s a Collegium Budapestben végeztem, mindkét intézménynek köszönöm a feltételek
biztosítását és a kollegiális közeget. A kutatásokat támogatta az OTKA (034814 és TS 049840), az
NKFP (5/0079/02), valamint egy NIH grant Larry Leonard, Purdue Egyetem számára (R01
DC 000 458, Morphological Deficits in Specific Language Impairment), mely utóbbiban a magyar témaveze-
tő Lukács Ágnes.
280 Pléh Csaba
280
A KUTATÁS (INTERDISZCIPLINÁRIS) KERETEI
Manapság igen nagy a szóbeli elkötelezettség a szakmaközi hozzáállás alkalmazásá-
ra. A természettudományokban ez nem újdonság, Newton és Helmholtz gyakorla-
ta velünk él sokszor még azokból az időkből, amikor maguk a diszciplínák is hiá-
nyoztak. A társadalomtudományok terén a helyzet bonyolultabb. Vannak inter-
diszciplináris jelszavak, de az egyes diszciplínák érvelési, adatszerzési és kutatási
fegyelme nélkül. Az itt összefoglalt, mintegy évtizedes kutatások egy másik ha-
gyományba illeszkednek, abba a hagyományba, amely interdiszciplinaritáson azt
érti, hogy az egyes összekapcsolt tudományos diszciplínák összekapcsolásuk során
nem egymás megkerülésére kárhoztatottak, hanem éppen ellenkezőleg, fogalom-
rendszerük, bizonyítási eljárásaik közösen kerülnek felhasználásra egy valóságos
emberi kérdés megválaszolásában, ahol mindannyian tudják, a diszciplínák a világ
rendszeréhez képest másodlagosak, eredendően problémák vannak s nem diszcip-
línák (PLÉH, 1984b).
Munkám során öt egymást kiegészítő kutatási keretet alkalmaztam, illetve erre
az öt keretre támaszkodtam a hipotézisalkotásban és a magyarázatban. Ezeket
vezető szakmai részkérdéseikkel együtt sorolom fel.
Kognitív pszichológia: A téri orientáció világa magyarázza-e a téri nyelvet vagy
fordítva?
Nyelvészet: Van-e átvitel a téri megismerés rendszeréből a nyelvi rendszerre?
Van-e hatása a téri gondolkodásra a téri nyelvek eltéréseinek?
Fejlődéslélektan: Hogyan bontakoznak ki a helykifejezések, mi jelenik meg
előbb, s miért? A téri megismerés zavarainak kapcsolata a nyelvi zavarokkal.
Idegtudomány: Milyen nyelvi zavarokat okoznak a téri tájékozódás agykérgi
rendszereinek zavarai? Van-e áthallás nyelvi és téri elkötelezettségű struktú-
rák között az idegrendszerben?
Evolúciós pszichológia: Elkülönült-e a tér és a nyelv az emberi gondolkodás ke-
letkezésében? Miért vannak alternatív téri rendszereink?
Természetesen ezek a megközelítések nem lineárisan osztják fel a terepet, kö-
zöttük mind a valóságban, mind a kutatás menetében számos keresztkapcsolat van.
A kognitív pszichológiai kérdés segítségül hívja a nyelvészetet, s a tájékozódási
rendszerek értelmezésében idegtudományi és evolúciós elveket alkalmaz. Az evo-
lúciós értelmezés viszont a mai emberre vonatkozó kognitív pszichológiai eredmé-
nyeket használ, az idegtudományi pedig a kísérleti pszichológusok által kialakított
módszereket.
A filozófiai múlt
A tér és a nyelvi rendszer kapcsolata igencsak filozofikus probléma is, melynek
kiindulópontja az a kérdés, hogy a térszemlélet vajon az egyedi megismerési aktu-
sokat megelőző a priori rendszer-e, egyáltalán vannak-e a tér kezelésének a nyel-
vet megelőző kiinduló kategóriái, vagy „csupán” egy másodlagos, nyelvileg és
kulturálisan alakuló rendszerről van-e szó. Ebben az értelemben téri megismerés
A tér és a nyelv világa 281
281
és nyelv kapcsolata a nyelvi relativizmus egyszerre nyelvfilozófiai, nyelvészeti és
pszichológiai kérdésfelvetésének fontos ellenőrző terepe (PLÉH, 1997).
Történetileg értelmezve, a modern vállalkozás mintha a 19. század két nagy
német koncepcióját kapcsolná össze, mintha Kanthoz illesztenénk Humboldtot.
Kant számára a tér kiindulás, eleve adott keret, sőt olyan keret, amely a mai szó-
használat egocentrikus és allocentrikus vonatkoztatási rendszereit is feltételezi:
A tér nem a külső tapasztalatokból elvonatkoztatott, empirikus fogalom. Mert a tér
képzetének már adva kell lennie ahhoz, hogy bizonyos érzeteket valami rajtam kívül
levőre vonatkoztassak…, továbbá, hogy ezen érzetek képzeteimben egymáson kívül és
egymás mellett helyezkedjenek el, tehát ne csupán különbözők legyenek, de egyszer-
smind különböző helyeken is tartózkodjanak.
(KANT, 2004, 2 § 1, 78)
Ezt a mai szóhasználattal egocentrikus téri orientáció kérdést prekritikai írásaiban
is világosan felveti Kant: „Mindent, ami rajtunk kívül van, csak annyiban ismerünk
az érzékeken keresztül, amennyiben saját magunkhoz viszonyítjuk, ezért nem
csoda, ha a térbeli irányok fogalmának megalkotásához az első okot ezeknek az
egymást metsző síkoknak a testünkhöz való viszonyításából nyerjük” (KANT, 2003,
515). Így vezetődik le a testre merőlegesből a vízszintes, ebből a fent-és a lent, s a
bal és a jobb. A tér az emberhez sajátosan rendelt szemlélet, „az érzékelés szubjek-
tív feltétele, amely nélkül nem rendelkezhetünk külső szemlélettel” (KANT, 2003,
3 § b, 83).
Mint CASSIRER (1951) összefoglalja, ez az elképzelés ugyanakkor nyitva hagyja,
hogyan kapcsolódjanak egymáshoz a különböző téri rendszerek, a látott és tapin-
tott tér, s már a felvilágosodás korában is felveti Gulliver kérdését: mennyire egye-
temes, és mennyire kultúraspecifikus a tér. Wilhelm von Humboldt felfogása a
megismerő rendszer a tapasztalást tagoló szerveződéséről követi Kantot, amennyi-
ben szintén azt hirdeti, hogy az egyedi megismerési aktusokhoz képest az emberi
gondolkodás szemléleti rendszere előre, elsődlegesen adott. Ez az adott mivolt
azonban az ő felfogásában a nyelv által megkonstruált. A nyelv a gondolat alakító
szerve. A 20. században ezt a felfogást igen szemléletesen fogalmazta át a modern
tudomány szóhasználatára Ernst Cassirer:
A nyelv nem a befejezett objektív észlelések világába lép be, pusztán 'neveket' adva az
egymáshoz képest világosan elhatárolt egyedi tárgyaknak, mely nevek tisztán külsőd-
legesek és önkényesek lennének; hanem ő maga közvetíti a tárgyak formálását. Ez a
legfontosabb és legfinomabb eszköz a tárgyak valódi világának legyőzésére és meg-
konstruálására. (CASSIRER, 1951, 122)
Cassirer szerint a világot a nyelv tagolja:
…a valóság felbontása dolgokra és folyamatokra, állandó és átmeneti aspektusokra,
tárgyakra és cselekvésekre nem megelőzik a nyelvet mint egy szilárd tényanyag, ha-
nem maga a nyelv kezdeményezi ezeket a tagolódásokat és fejleszti ki őket a maga vi-
lágában.
(CASSIRER, 1944, 42)
282 Pléh Csaba
282
Vajon hogyan képzeljük el a két rendszer, a gondolkodási sémarendszer és a nyelvi
rendszer viszonyát mai gondolkodásunkban: Kantot kövessük-e, feltéve, hogy a
rendszer elsődleges és belső, de ez a belsősége saját világából fakad, vagy tegyük
fel, hogy a rendszer elsődleges az egyedi megismerési aktusokhoz képest, de külső
eredetű, a nyelvből fakad. A mai pszicholingvisztikai és kognitív kutatás ezek miatt
mutat különös affinitást a téri nyelv problematikája iránt.
A TÉRI MEGISMERÉS ÉS A NYELV VISZONYÍTÁSÁNAK
MAI KERETEI
A téri megismerés és a térre vonatkozó nyelvi kifejezésrendszerek kapcsolatának
vizsgálata a 20. század közepétől sajátos megnyilvánulási formájává vált a 19. szá-
zadi Kant–Humboldt-problematikának. A kérdéskör előtérbe kerülését a pszicho-
lógiában a 20. század végi kognitív átalakulások második szakasza eredményezte.
A psychinfo adatbázisban végzett kereséseink szerint 1840 és 1970 között 0 ilyen
című, s összesen 109 ilyen témájú közlemény jelent meg. 1970 után azonban, mint
az 1. ábra mutatja, fellendült a kutatás.
00
26
10
0
5
10
15
20
25
30
70–79 80–89 90–99 2000–
4428
1066
299
150
0
1000
2000
3000
4000
5000
70–79 80–89 90–99 2000–
1. ábra. A tér és nyelv című (bal oldal) és e kulcsszavakat tartalmazó közlemények alakulása
a PSYCHINFO adatbázisban
A kérdésfeltevés hiánya több dolgot mutat tünetszerűen 100 évvel ezelőtt, a korai
kísérleti pszichológia kialakulásakor. A 19. század utolsó harmadában több határo-
zott elképzelés fogalmazódott meg a téri képzetek szerveződésről, s Helmholtz
vagy Mach munkái igen tüzetesen tárgyalták azt is, hogy mennyire „előhuzalozott”
s mennyire tapasztalatfüggő az emberi téri megismerés rendszere. HELMHOLTZnál
(1876, 1878) ez odáig ment, hogy világosan érvelt amellett, hogy – szemben a
Kant-követők a priori felfogásával – a téri megismerés rendszeréről, téri fogalma-
ink a valóságban egy „fizikai geometriát” alkotnak, mely tapasztalatfüggő. Ebben a
tapasztalatfüggésben azonban Helmholtz rendszerében csupán az elme és a fizikai,
tárgyi világ viszonya merült fel, a téri tapasztalat az ő számára nincsen kapcsolat-
ban a nyelvi tapasztalattal. Ez a minta érvényesül a gondolatmenetében Helm-
holtzot követő perceptuális tanulás kutatási hagyományban a 20. században is.
A tér és a nyelv világa 283
283
A másik oldal, a nyelvi rendszer vizsgálata az elmúlt századfordulón szintén
szembekerült a téri képzetek problémájával, elsősorban az indoeurópai esetrend-
szer úgynevezett logikai és téri modelljeinek vitájában. Három klasszikus felfogás
fogalmazódott meg az indoeurópai esetrendszer kapcsán, melyek érintik tér és
nyelv viszonyát is. A pszichológusok igyekeztek a helyi viszonyokra visszavezetni az
eseteket. A logikusok logikai kategóriákra hivatkoztak. S végül a harmadik tábor a
tulajdonképpeni nyelvi kategóriák szerinti elemzést állította előtérbe. Innen is
eredeztethetjük nyelv és tér viszonyának kutatását. Ez a vita – amelyben az egyik
tábor minden nyelvtani esetet téri viszonyokra vezetett volna vissza, a másik tábor
pedig olyan logikai viszonyokra, mint az alany és a tárgy – az 1920-as évekre
nyugvópontra jutott, de éppen abban az értelemben, hogy Karl Bühler és mások
az önálló strukturális, nyelvközpontú szerveződést állították előtérbe, mintegy az
esetek s általában a grammatika saját belső strukturáló elveit. Ezzel lépnek túl a
szemléletes-téri versus logikai alapú grammatikai szerkezet vitáján. BÜHLER (1919,
1934) számára az esetek szervező elve a nyelvi rendszer egészleges világa, illetve az
emberi cselekvés mint modell: „a gondolati modell az Akció…, mely alá be kell
sorolni egy tényállást…” (BÜHLER, 1934, 251), s ebből származnak az alapvető
esetek: a mező az emberi cselekvés gondolati sémájára épül. A számunkra most
érdekes mozzanat itt az, hogy miközben a téri tagolás és a nyelv viszonya az eset-
rendszerek elemzésében triviálisan előtérbe kerül, ez mégsem válik az egyébként
kiváló nyelvpszichológus Bühlernél sem gyermeknyelvi vagy kísérleti munkák
inspirálójává, sem progresszív kutatási programmá nem fordítódik le (lásd erről
PLÉH, 1984a).
Lett volna mód tehát tér és nyelv egymáshoz illesztésére, ez azonban mégsem
történt meg. Ez a hiány valójában azt az elköteleződést vagy korlátot tükrözi, hogy
a propozicionális rendszer, a logikai modellek s a hozzájuk kapcsolódó nyelv nem
kerültek összefüggésbe a klasszikus, 1890–1940 közötti kognitív kutatásban a
perceptuális rendszer világával. A hetvenes évektől a modern kognitív kutatásban
viszont ez az összevetés és összekapcsolás alapkérdéssé válik. Ellentétben a har-
mincas évek észleléskutatását uraló alaklélektani elvekkel, a gondolati leképzés
modern vizsgálatának visszatérő kérdése éppen a kijelentésszerű és perceptuális
tudások viszonyának tisztázása, ami a kanti kérdés újramegjelenéseként is értel-
mezhető. Ez a téma is áthatja a nevezetes képiségvitákat, amelyekben a vizuális és
kijelentésszerű tudás egymásra redukálhatóságáról, illetve redukálhatlanságáról
volt szó (a két szembenálló felfogásra lásd PYLYSHIN, 1973, 1984; illetve KOSSLYN,
1994). De ez jelenik meg BARSALOU (1999) koncepciójában is, aki lényegében egy
képi nyelvtan meglétét hirdeti, strukturális viszonyokkal gazdagítva a perceptuális
leképezés világát. NYÍRI Kristóf (2003) széles távlatokban mutatja be a kép-nyelv
összevetés és redukció központi jelentőségét a modern kognitív kutatásban. Ebből
a távlatból nézve a téri reprezentáció és nyelv viszonyának előtérbe kerülése úgy
tekinthető, mint egy újabb absztrakciós szint. A képiség vita kulcskérdése egyedi
képek és kijelentések viszonya, a Barsalou reprezentálta megközelítés képek és
kijelentések szerkezetét viszonyítja, míg a téri nyelv problematika azt vizsgálja, hogy
milyen is a viszony a belső térképek, a tér egészének leképezése, a téri gondolko-
dás és a térről való beszélés között.
284 Pléh Csaba
284
A percepció és a propozicionális reprezentáció kérdésének szembeállítása s ösz-
szehasonlítása elvezet a nyelv és tér viszony felvetéséhez, s ez mintegy megmagya-
rázza, hogy a hetvenes évektől miért jelenik meg egyáltalán ez a tematika, s miért
válik olyan kitüntetetté a nyolcvanas évektől. Az utóbbi évtized robbanásszerű
újabb fellendülését azonban nem magyarázza, ennek megértéshez valószínűleg
nagyobb időtávlatra lesz szükség. Éppen az itt bemutatott munkák is ennek az új
trendnek a részei ugyanis.
Tér és nyelv kérdésének egymásra vetítése történeti szempontból olyan, mintha
Kant a priori téri rendszer felfogására mintegy „ráeresztenénk” Humboldtot, aki a
nyelv világtagoló szerepét hangsúlyozta. A kanti gondolatrendszerben, mint láttuk,
a tér a szemlélet formája, mely az elme sajátja, s mintegy elrendezi az érzéki vilá-
got. Eleve adott, megkerülhetetlen kiindulópont. Humboldt viszont azt emeli ki,
hogy a szemlélet formáját a nyelv adja meg. Ha ez így van általánosságban, így kell
lennie a térszemléletre is. A mai kognitív kutatásnak a kognitív minták vezető sze-
repét kiemelő és nyelvi determinisztikus elképzelései úgy is felfoghatóak, mint a
kanti és a humboldti felfogás modern interpretációi.
A téma mai kutatási hangsúlyait alapvetően két mozzanat adja.
1. A nyelv-gondolkodás illeszkedés alapvető kérdés a pszichológiában is.
A filozófia és a pszichológia visszatérő kérdése, hogy milyen viszony van a jel-
rendszer, annak használata és a gondolkodás között. A 20. század során is válto-
gatták egymást azok az elméletek, amelyek szerint
– a nyelv mint kész rendszer vezeti a gondolkodást;
– a nyelv használata, a beszéd irányítja a gondolkodást;
– a gondolkodás irányítja és szabja meg a nyelv működését;
– a kettő között kompromisszumok vannak: a világ leképezésének sajátos ön-
fejlődése van, a nyelv azonban – mint a figyelem irányítója – befolyásolja, mi
is válik fontossá számunkra egy adott kultúra beszélőiként.
Ennek keretében a téri nyelv jelentőségét felismerte már a klasszikus kognitív
elméletek egységes gondolkodás elve, kognitív univerzalizmusa, mind a mai felfo-
gások, melyek egy-egy megismerési területre és feladatokra történő specializációt,
moduláris megoldásokat hirdetnek. Ennek megfelelően fogalmazódott meg pél-
dául az a gondolatmenet, amely PIAGET és INHELDER (1948) a téri megismerés
fejlődésére vonatkozó felfogását a nyelvi kifejezések fejlődésére is kiterjeszti.
PARISI és ANTINUCCI (1970) téri kifejezések értelmeztetése során kimutatták, hogy
a gyermekek hamarabb értelmezik helyesen a topológiai viszonyt jelölő kifejezése-
ket (-ban, -on stb.), mint az euklideszi teret használó, dimenzionális kifejezéseket
(alatt, mellett), s legnehezebben a további distinkciókat is tartalmazó dinamikus téri
kifejezéseket (mentén stb.).
A mai fejlődéslélektan korábbi életkorokra kiterjesztett felfogásában is megje-
lenik ez a gondolatmenet. Jean MANDLER (2003) felfogásában például egy pre-
verbálisan kialakult, az észlelési helyzetet leegyszerűsítő képséma-rendszer képezi
a téri kifejezések elsajátításának az alapját. „A csecsemőnek sok hónap áll a rendel-
kezésére a téri viszonyok elemzésére. Ha ezek a téri viszonyok a kép-sémákban
reprezentálódnak, a nyelvtanuláshoz szükséges számos analóg-digitális átalakítás
A tér és a nyelv világa 285
285
nagy része már készen áll. Ennek eredményei a jelentéscsomag-halmazok, ame-
lyeket a nyelv sokféleképpen összerendezhet, egyeseket kihagyhat, míg másokat
hangsúlyozhat” (MANDLER, 2003, 195).
2. A téri kifejezések jól körülírt grammatikai és lexikai mezőt alkotnak.
Ezáltal a gondolkodás és nyelv közötti illeszkedés szisztematikusan, mintegy
dimenzionálisan vizsgálható. Jellegzetes korai példa erre a nyelvi rendszer transz-
parenciáját használó vizsgálatra MIKES Melánia (1967) szerb–magyar kétnyelvű
gyermekekkel végzett vizsgálata. Két év körüli gyermekek beszédében a téri viszo-
nyokat kifejező nyelvtani eszközök eltérő időben jelentek meg a két nyelvben. Ez
persze felteszi, hogy mindkettőnél egy formailag és kognitív tekintetben is áttetsző
rendszerről van szó. A gyermek ugyanazokat a helyi viszonyokat (például -ban, -ra
stb.) jóval korábban fejezi ki magyarul, mint szerbül. A gyermek ugyanakkor felte-
hetően képes a megfelelő kognitív distinkciók megtételére, csak szerb nyelven ezek
eleinte nem jelennek meg a nyelvi formában. Mégpedig azért nem, mert míg
a magyar helyragok egyetlen szóvégi elemből állnak, addig a szláv nyelvekben a
kifejezések feldolgozási tekintetben bonyolultabbak (prepozíció és rag kombiná-
ciói), s nem egyértelműek, mivel ugyanaz az esetvégződés a prepozíciótól függően
többféle helyi viszonynak felelhet meg. A formai bonyolultság révén elválik tehát
egymástól a kognitív és a nyelvi fejlettségi szint.
Landau és Jackendoff felfogása téri megismerés és nyelv viszonyáról
A MI és HOL kettős rendszer és a nyelv
A mai kognitív modellalkotásban JACKENDOFF (1992, 1994, 2003) fogalmazza meg
világosan, hogy a megismerés-nyelv egymáshoz kapcsolásban kitüntetett szerepük
van a téri kifejezéseknek: a téri megismerés alapvető vonatkoztatási rendszere
gondolkodásunknak, maga a kifejezések rendszere pedig szerkezetében is össze-
függ ezzel a „mögöttes” kognitív és idegrendszeri szisztémával.
LANDAU és JACKENDOFF (2003) eredetileg 1993-ban kifejtett felfogása a 19. szá-
zadi gondolatmenetre visszavetítve azt hirdeti, hogy az ember téri orientációs
rendszerét neurobiológiája határozza meg, de egyben ez határozza meg a térre vo-
natkozó nyelvi rendszer alapvető kategóriáit is. Ez a rendszer sokat merít TALMY
(1988, 2001) felfogásából, különösen ami a dimenziók kiemelését illeti. Talmy
azonban jóval nyelvközpontúbb: az ő felfogásában az ember számára adott teret a
nyelv strukturálja. Miközben ezt nem szabad felednünk, maradjunk Jackendoffék
megismerés-központú felfogásánál.
Landau és Jackendoff átfogó tézise kettős:
a) Aszimmetria van a nyelvben a forma és a téri viszonyok kódolásában: a forma-
érzékeny, állandóan bővülő nyitott alrendszerrel egy formára kevésbé figyelő zár-
tabb nyelvi alrendszer áll szemben.
b) Ez a kettősség kapcsolatban van a látáskutatásban felmerült két csatornával, a
finomabb felbontású, formacentrikusabb feldolgozást végző mi, és a durvább fel-
bontású, inkább hely- és mozgásérzékeny hol rendszer kettősségével (UNGER-
LEIDER, MISHKIN, 1982). Ez a felbontás ebben a formában leegyszerűsített: ma
286 Pléh Csaba
286
már tudjuk, hogy a dorzális (hol) pályarendszer inkább úgy jellemezhető, mint
cselekvési rendszer, míg a ventrális (mi) vizuális rendszer inkább a kategóriába
sorolással foglalkozik. Mint MILNER és GOODALE (1997) humán neuropszicholó-
giai esetek elemzésével rámutattak, a MIHOL elválasztás nem tartható. A lokalizá-
ciósnak feltételezett HOL rendszer is használ a tárgy azonosságára vonatkozó tulaj-
donságokat. Nem a KATEGÓRIA és HELY, hanem a besorolás és a CSELEKVÉSVÉGZÉS
MÓDJA, a HOGYAN áll előtérben. Funkcionális értelemben ez érthető is: a cselekvés-
irányításhoz is szükség van a formához igazodásra, mint FAILLENOT, TONI és
munkatársai (1997) képalkotást használó vizsgálatai is megmutatták. A két rend-
szer értelmezésének alakulását a látáskutatásban jól összefoglalják KOVÁCS Ilona
(2002, 2003, 2005) munkái. Újabb megfogalmazásaiban e kettőségekre mintegy
visszahatólag is megjelent a nyelvi analógia. JEANNEROD (1994, 2005) egyenesen
úgy beszél e kettősségről, mint a szemantikai és pragmatikai tudások kettősségéről.
A szemantikus világ lenne a ventrális látórendszer megfelelője, amely tárgyköz-
pontú perspektívából ad a nyelvi leíráshoz hasonló reprezentációt a világról, a
pragmatikus tudás pedig a dorzális látórendszer megfelelője lenne, mely a cselek-
véses testi szerveződéssel, a parietális lebennyel kapcsolódik össze. Ezek a finomí-
tások Jackendoffék elméleteiben azonban nem jelentek még meg.
Érvek a kettős rendszer nyelvi szerveződési analógiái mellett
Számunkra a kulcskérdés nyilván a rendszer nyelvi megjelenése és nyelvi analó-
giákkal történő bemutatása. Nézzük meg az „agy-nyelv analógia” mellett szóló ér-
veket Landau és Jackendoff érvelésében!
1. A formakódolás konstruktív jellege a nyelvben jól mutatja, hogyan illeszkedik
egymáshoz a nyelvi és a vizuális rendszer. Ennek a konstrukciónak a jellegzetessé-
gei a látott tárgyak „felbontását” tükrözik a nyelvben is, kicsit hasonló módon ah-
hoz, miként Marr (MARR, 1982; róla lásd KOVÁCS, 1991) a tárgylátásban elképzeli
a dekompozíciót.
– Formaérzékeny főnévi rendszert használunk, mely kicsiny eltéréseket is leképez.
Gondoljunk a bögre és a csésze vagy a demizson, palack és üveg eltérésére.
– A tárgyak dekompozícióját tükröző jellegzetes tárgyrészneveink vannak: nyél, láb, tető,
fenék.
– Hengerszerű megkonstruálást és ennek ugrásait tükröző kifejezések is igen jellegzete-
sek: fej, nyak, láb, kar, törzs.
– A tárgyrészek neveinek (teteje, alja, széle, lába stb.) vannak egyetemes vonatko-
zásai. Amikor tárgyakról beszélünk, beszédünk a legkülönbözőbb nyelvekben
orientált tengelyeket tételez föl, ennek megfelelően születnek meg a különböző
kifejezések. Generáló tengelyeknek megfelelő kifejezések vannak – ezek a
tengelyek a tárgy belső perspektívájával, a tárgy felépítésével kapcsolatosak
például a tető, alap – orientáló, a nézői perspektívának megfelelő tengelyt
tükröz a nyelvben az oldal, az eleje, háta. Az egyik alapvető tengely a gravitá-
ciós, a másik pedig a fronto-dorzális tengely (ez utóbbi az emberi arcfelület
analógiáját teremti meg tárgyaknál). Evolúciósan nagyon plauzibilisek ezek a
A tér és a nyelv világa 287
287
tengelyek, mivel gravitációs fizikai világban élünk, ahol az élőlények teste is
ennek megfelelően alakult, legfontosabb fajtársi és ragadozói viszonyainkban
pedig döntő szerepe van a szemkontaktusnak, ami a frontális tengelynek fe-
lel meg.
2. A téri viszonyokról azonban a céltárgyak formai részleteitől eltekintve, csupán néhány
dimenziót tekintve beszélünk. A rendszer alapkategóriáit mutatja be az 1. táblázat.
1. táblázat. A térre vonatkozó nyelv alapkategóriái és a nekik megfelelő
nyelvi figura – háttérszerű szerveződés
Példák CÉLTÁRGY VONATKOZTATÁSI
TÁRGY TERÜLET
A macska a fiókban alszik. macska fiók TARTÁLY
A bagoly a kút felett repül. bagoly kút FELETT
A villamos a remíznél alszik. villamos remíz SZOMSZÉD
A csavargó a virágok között ül. csavargó virágok KÖZÖTT
A nyíl az almába talált. nyíl alma CÉL
E felfogás szerint a téri kifejezések rendszere mindig függvényszerűen működik,
ahol a függvény a sajátos viszony (ebben a terminológiában TERÜLET), az argu-
mentumok pedig a CÉLTÁRGY és a VONATKOZTATÁSI TÁRGY. A disznó az ólban üldö-
gél mondat határozói kifejezését ez a rendszer így írná át: tartály (V = ól, C = disz-
nó). Pszichológiailag hagyományosabb terminológiával fogalmazva, a CÉLTÁRGY áll
a figyelem fókuszában, ez a FIGURA, míg a VONATKOZTATÁSI TÁRGY a háttér
(TALMY, 2001).
A FIGURA-HÁTTÉR tagolódásnak megfelelően kezeljük a téri viszonyokat a
nyelvben is úgy, hogy van egy viszonylag nagy VONATKOZTATÁSI TÁRGY és egy
kisebb céltárgy. Az adott téri kifejezés (-on, alatta, mögött) ezek pontos téri relációját
adja meg: azt, hogy milyen viszonyban (érintkezés, támasz, tartály, takarás) van a cél-
tárgy a vonatkoztatási tárgyhoz képest. Ezt a függvényszerű reprezentációt mutatja
az (1–3) példa.
(1) FELETT (C: bagoly, V: kút)
(2) BA (C: nyíl, V: alma)
(3) BEN (C: macska, V: fiók)
3. A főnevek perceptuális hátterét képező formakódoláshoz képest a téri kódolás számos el-
térést mutat.
A HOL rendszernek szűk a nyelvi tartománya. A tárgyak alakját figyelembe vevő
sok ezer főnévvel a helyjelölők (határozó, névutó, prepozíció, rag) száz alatti
száma áll szemben.
A téri kifejezések szegényes tartalmúak, csak a dimenziókat kódolják, illetve a moz-
gást (ÖSVÉNY), ezek metrikus finomságait nem. A téri kifejezések sokasága a
CÉLTÁRGY, VONATKOZTATÁSI TÁRGY és TERÜLET hármasságra vonatkoztatva
értelmezhető. A TERÜLET kifejezésen Landauék azt értik, hogy hogyan kó-
288 Pléh Csaba
288
doljuk a vonatkoztatási tárgy és a kódolt tárgy kapcsolatát. Magyarán: az asz-
talon vagy az asztalban van-e a ceruza. Itt a ceruza a CÉLTÁRGY, az asztal a
VONATKOZTATÁSI TÁRGY, a TERÜLET pedig az a mód, ahogyan a kettő egy-
máshoz kapcsolódik, például felületi vagy támasz kontaktusban vannak, tar-
talmazási kontaktusban vannak és így tovább.
Miközben számtalan viszony lehetséges a világban (lehet valami egy arasznyira egy
hengeren belül vagy a henger alján), nagyon korlátozott az erre vonatkozó kifeje-
zések száma (maximum száz). Nincsenek olyan nyelvek, ahol mondjuk azt kódol-
nánk, hogy egy henger alakú tartályban (például egy vázában) egy virág úgy he-
lyezkedik el, hogy éppen a néző felőli bal oldalhoz ér, körülbelül úgy, hogy a víz-
ben lebegve egyharmad magasságában van az egész henger magasságának, illetve
hogy a henger alján van, mint a 2. ábra mutatja.
2. ábra. Mindkét korong a hengerBEN van
Nagyon furcsa ezt így körülírni, s könnyű azt válaszolni, hogy ezt el se tudjuk kép-
zelni. Bizony el tudjuk képzelni, mint az ábra mutatja, és az elméleti kérdés éppen
az, hogy miért nincsenek ilyen kifejezéseink. Talán azért, mert egy durva kódolású
idegi szerveződéshez kötődnek e kifejezések.
– CÉLTÁRGYNÁL (figura) és VONATKOZTATÁSI TÁRGYNÁl (háttér) aszimmetria van. A
VONATKOZTATÁSI TÁRGY (a háttér) nagyobb kell hogy legyen, mint a
CÉLTÁRGY. Furcsa dolog például a (4) az (5) mondat helyett.
(4) a: Az asztal a könyv alatt van. b: A ház a bicikli mellett áll.
(5) a: A könyv az asztalon van. b: A bicikli a ház mellett áll.
A vonatkoztatási tárgyak és a céltárgyak viszonyának megkötései igen szegényesek. Az
-on viszonyoknál például csak annyi, hogy a VONATKOZTATÁSI TÁRGYNAK fe-
lülete kell hogy legyen, a -ban viszonyoknál, hogy a referenciális tárgynak
belseje kell hogy legyen. Még az olyan bonyolult viszonyoknál, mint a MEN-
TÉN is, csak annyi a föltétel, hogy mindkét tárgynak tengelye kell hogy le-
gyen, és ezek párhuzamosak kell hogy legyenek (A csapat ott vonult a kerítés
mentén).
A viszonyok kódolása igen szegényes, megszűrt. Az egyik lehetséges tényező a tá-
volság. Ez különbözteti meg részben a -NÁL és a MELLETT kifejezéseket a
magyarban. Egy másik dimenzió az irány. Van egy gravitációs differenciáció,
A tér és a nyelv világa 289
289
gondoljunk a fölöttre és az alattra, egy horizontális differenciáció (-nál versus
mellett), s ha a referenciatárgynak van orientációja, akkor megjelenik a néző-
pontfüggő homlokdimenzió (előtt, mögött stb.). Ugyanakkor nincsenek olyan
kifejezések, melyek azt kódolnák, hogy „valami, ami alulról felém néz”, és így
tovább.
– Az egyetemes rendszerben az univerzális mozzanatok mellett vannak fontos eltéré-
sek a nyelvek között. Eltérhet egy tárgy TARTÁLYKÉNT vagy FELÜLETKÉNT keze-
lése. Gondoljunk a folyósón és az in the corridor eltérésére.
Ösvény. Fontos forrása a nyelvek eltéréseinek a mozgás figyelembe vétele. Az
iránykifejezésekben ez tengelyekkel oldódik meg, ennek megfelelően van ut-
n és utca mentén. A magyar rendszerben, mint látni fogjuk, ennek kiemel-
kedő jelentősége van. Az ösvény számos más nyelvtől eltérően nálunk kötele-
zően kódolandó mozzanat: házba –házból–házban.
3. (Hipotetikus) megfeleltetések vannak a nyelvi és az agyi rendszer között. Landau és
Jackendoff úgy próbálják megmagyarázni ezt a fölépítést, hogy összekapcsolják a
két tényezőt: a nyelv szerkezetét és a téri reprezentációk idegrendszeri fölépítését.
A kettős látórendszer gondolatmenetéből következne, hogy a helyről szóló nyelvi
kódolás, a HOL rendszer sokkal kevésbé formaérzékeny, mint a tárgyakról szóló. A
MI rendszernek a nyelvben a tárgyak mint referensek és a nekik megfeleltetett
főnevek világa felelne meg, a HOL rendszernek viszont az igen leegyszerűsített
prepozíciós, illetve helyragkódolás.
Landau és Jackendoff tovább is mennek: visszafelé haladó logikával megenge-
dik, hogy a HOL rendszer nyelvi jellegzetességeiből következtessünk arra, hogy
milyen dimenziókat kódolhat az alapjukat képező vizuális rendszer. A tengely,
felület, orientáció és a tartály fontossága a terület tagolásában azt sugallná, hogy
ezeket a téri sajátosságokat kódolja a parietális lebeny. Olyan modell ez, mintha az
idegrendszer egyik kódolása, a HOL rendszer egy térképet adna meg az objektu-
mok közötti viszonyokkal, s erre támaszkodnának a téri kifejezések, a másik, a MI
kódolás pedig az objektumok jellemzését adná meg, azt, hogy milyen tárgyak van-
nak a térképen. Ez lenne a ragok, névutók és határozók, illetve a főnevek világa.
Ezt az elképzelést mutatja a 3. ábra.
3. ábra. Landau és Jackendoff elképzése a HOL és MI rendszer és a ragok és főnevek viszonyáról
Fali leben
y
Nyakszirti lebeny
Halántékleben
y
D
orzális pálya:
Hol? Téri kifejezések
Ventrális pálya:
Mi? Főnevek
290 Pléh Csaba
290
Az olyan alapkategóriák, mint a tárgy, ösvény, cél, tartály stb. filogenetikailag
mint alapkategóriák kognitívan adottak lennének a nyelv megjelenése előtt
(WILKINS, WAKEFIELD, 2003). Ugyanez lenne a helyzet a nyelvi ontogenezisben is:
a gondolkodás megelőzné a nyelvet, az idegrendszer maga biztosítana egy
JACKENDOFF-szerű (1992, 1994) kognitív alapú szemantikát mint kiindulópontot.
Alternatív elképzelések a kettős rendszerről
Landau és Jackendoff elmélete élénk vitát váltott ki. Fontos eleme ennek, hogy itt
olyan képet kapunk, amely szerint a nyelv jellegzetességeit (a dolgok és a helyvi-
szonyok kódolásának aszimmetriáját) az idegrendszer fölépítésbeli és működési
vonásai magyaráznák. A Jackendoffék munkáját kísérő vita arról folyik, hogy ezek
a korlátok és meghatározottságok milyen mértékig biológiaiak. SLOBIN (1993)
vagy HEIDOM és HIRTLE (1993) fölfogása szerint valójában kommunikációs korlát-
ról van itt szó, arról, hogy egyszerre nem tudunk túl sok dolgot kódolni a nyelv-
ben, de ez nem jelent biológiailag megalapozott kognitív korlátot. Fölmerülnek
még olyan problémák, mint az egocentrikus és a tárgytengely viszonya (BRYANT,
1993). Jelen összefüggésben a vitából az a fontos, hogy mindenképpen, akár bio-
lógiai (és kognitív), akár kommunikációs korlátokról beszélnek, a nyelvi tagolódást
magyarázzák valami mással. TVERSKY és CLARK (1993) kiemelik, hogy valójában a
biológiai mozzanatokon túlmenő nyelvi és kommunikációs nézőpontbeli tényezők
irányítják azt, hogy melyik viszonyt kódoljuk. Többnyire ugyanis a helykifejezé-
sekben a vonatkoztatási mozzanatok maguk is tárgyak, mégsem tárgyként kell
kezelnünk őket, hanem mint helyeket. Furcsa lenne azt mondani, hogy Az asztal
tartja a vázát (ekkor kerülnénk ki a nyelvi helyutalást, s mindkét főnevet teljes jogú
tárgyként használnánk), ahelyett hogy azt mondanánk, hogy A váza az asztalon van.
Ez utóbbiban a vonatkoztatási tárgyat helyként kezeljük. Szerintük fontos tényező,
hogy a biológiai mozzanatokon túlmenő nyelvi és a kommunikációs nézőpontot
érintő tényezők irányítják azt, hogy melyik viszonyt kódoljuk. A MI és a HOL rend-
szer biológiai elkülönítése nem motiválja a perspektívaalapú döntéseket. A pers-
pektíva magyarázatára valamiféle nyelvi „visszahatást” is föl kell tételeznünk, mi-
ként azt TALMY (1988) vagy SLOBIN (1973/1980), illetve JOHNSTON és SLOBIN
(1978) már megfogalmazták.
BRYANT (1997) egy olyan komplex modellt fogalmaz meg, amelyben a nyelvi és
a perceptuális források és reprezentációk között sajátos összhangot teremtő téri
reprezentációt kell feltételeznünk, mint a 4. ábra mutatja.
Bryant kiterjeszti Jackendoff és Landau neurális spekulációit. A feltételezett
belső téri vonatkoztatási rendszer, éppen a nyelvi környezet, az egyes nyelvek
rendszereinek variabilitása következtében is két főemlős vonatkoztatási rendszert
használ versengő módon. Az egyik az egocentrikus, a már Kant által is emlegetett
három tengelyével, a másik pedig a tárgyközpontú (ALLOCENTRIKUS) leképezés
(FEIGENBAUM, ROLLS, 1991). Az azóta finomodott neurális leírás az egocentrikus
jellemzést inkább a HOL rendszerhez s a parietális lebenyhez, míg az allocentrikus
jellemzést inkább a MI rendszerhez s a temporális lebenyhez kapcsolja.
A tér és a nyelv világa 291
291
Látási
információ
Nyelvi
reprezentáció Téri
reprezentáció Hallási
információ
Haptikus
információ
Motoros
információ
4. ábra. BRYANT (1997) javaslata a közbülső téri reprezentációs rendszer helyéről
Mint a 2. táblázat mutatja, magának a nyelvi kettőségnek a természetére is megfo-
galmazódtak alternatív elképzelések, melyek nem az egyszerű ventrális = főnév,
dorzális = helyrag képből indulnak ki. Az alternatívák részleteire most nem té-
rünk ki, saját eredményeink értelmezésekor azonban visszatérünk rájuk. Annyit
azonban már most is érdemes előrebocsátani, hogy a legfontosabb eltérés a nyelv
szerkezetére vonatkozó általánosításban van. Míg Landau és Jackendoff az analó-
giákat a szófajok szintjén keresik, az alternatív felfogások a függvény = dorzális,
argumentum = ventrális gondolatmenetet követve a művelet-érték kettősségből
indulnak ki.
2. táblázat. Alternatív nyelvi modellek a dorzális-ventrálisról
A TÉRI KIFEJEZÉSEK A GYERMEKNYELVBEN
A nyelv és a téri rendszer kapcsolatában föltételezett kognitív meghatározottság
szempontjából kulcsfontosságú az elsajátítási mintázatok vizsgálata. Milyen téri kifeje-
zések jelennek meg legelőször, és vajon a nyelvek közötti esetleges eltéréseknek a
kifejezésrendszerben van-e hatásuk arra, hogy mi az elsődleges a gyermekek szá-
mára, s hogyan kezelik egy-egy nyelv beszélői a teret? Vajon a biológiai érveléssel
élő erős univerzalizmusnak van-e itt igaza, vagy a relativistáknak? Három évtizede
folyik e téren megfigyelési, a spontán gyermeknyelvet elemző, kísérleti s a kísérle-
tekre alapozó tesztfejlesztési munka.
A már említett korai Piaget-ihletésű munkák után a kísérleti vizsgálatokat Eve
CLARK (1973) kezdte el egyszerű téri kifejezések (IN, ON) értelmeztetésével, 2-4
éves gyermekeknél. Kimutatta, hogy a gyermekek két, fontosságban egymáshoz
Szerzők Dorzális Ventrális
LANDAU, JACKENDOFF, 1993 Téri nyelv, kevés forma Főnevek, formaérzékeny
GIVÓN, 1995 Kijelentés, mozgás, egyedi Lexikai fogalom, kategóriák
HURFORD, 2003 Egocentrikus, gyors,
cselekvés Tárgy, individualizálás,
tulajdonság
WERNING, 2003 Esemény / ige Tárgy / főnév
292 Pléh Csaba
292
rendelt kognitív elvet használnak. Az első tulajdonképpen egy általános tartálypre-
ferenciának felel meg: a gyermekek, hacsak lehet, bent viszonynak értelmezik a
téri viszonyító elemet. Az elsajátítási mechanizmus felé pedig ez azt sugallja, hogy
a prototipikus fizikai-funkcionális fölépítésű tárgyak segítik a téri kifejezések rend-
szerének feltörését. Ezt a mechanizmustípust szokta az irodalom PINKER (1984)
nyomán szemantikai vagy kognitív csizmahúzásnak nevezni. A kognitív tényező
mint a csizmahúzó segít a rendszer feltörésében, de azután, ahogy a csizmahúzót is
elrejtjük, a kognitív tényezőket is háttérbe szorítjuk. A legkorábbi téri kifejezést
értelmező elvek egyszerűen summázhatóak:
1. szabály: Ha a vonatkoztatási tárgy tartály, tedd bele a céltárgyat.
2. szabály: Ha a vonatkoztatási tárgynak van egy horizontális felülete, helyezd rá a cél-
tárgyat.
Ezeknek az elveknek az érvényét a korai elsajátításban számos nyelven igazolták
azóta is. A spontán beszéd korpuszelemzési elveit kísérleti megértési eljárásokkal
és kiváltott produkciós vizsgálatokkal egészítette ki JOHNSTON és SLOBIN (1978).
Ők egyben megadták a kutatás nyelvközi és módszertani kereteit is. Két és fél és öt
év közötti angol, olasz, szerbhorvát és török gyermekeknél provokáltak téri kifeje-
zéseket egy nagy referenciatárgy és egy kisméretű céltárgy helyzetének variálásá-
val. Az általános elsajátítási minta szerint legelőször a -BAN és -ON típusú, aztán az
ALATT és MELLETT, majd a KÖZÖTT és az orientáció nélküli ELŐTT és MÖGÖTT,
ezután a vonatkoztatási tárgy orientációját is figyelembe vevő előtt és mögött jele-
nik meg. A szerbhorvát gyermekeknél a komplex alaktan (prepozíció plusz rag)
miatt számos helyettesítő hibázás is föllépett. A szerzők egy kissé metaforikus, de
máig releváns koncepciót is kialakítottak a kognitív és a formai-nyelvi tényezők
kapcsolatára. A fogalmi előszoba fölfogás szerint a téri fogalom már megvan a gyer-
meknél, s arra vár, hogy elsajátítódjon a megfelelő szemantika és alaktan. Hasonlít
ez PIAGET (1970) elképzeléséhez, melyben az elsajátítási sorrendet a gyermek
spontán geometriájának fejlődése határozná meg. A geometriai sorrend: topológi-
ai, euklideszi, dinamikus. A topológiai fogalmaknak felelnének meg a -BAN és -ON,
az euklideszinek a dimenziókat is kezelő ALATT és MELLETT, ELŐTT és MÖGÖTT, s
ezen belül például a több argumentumú KÖZÖTT nehezebb lenne. A több tengelyt
figyelembe vevő dinamikus fogalmak, mint a MENTÉN, alakulnának ki legkésőbb.
Piaget és követői azonban nem sok helyet adnak a nyelvek eltéréseinek. A leg-
érdekesebb kölcsönhatásokat e területen az egyetemes jegyek és a nyelvspecifikus
folyamatok között Melissa BOWERMAN (összefoglaló bemutatásukra lásd 1994,
1995) és munkatársai mutatták ki. CHOI és BOWERMAN (1991) koreai és angol
gyermekek korai szókincsét vizsgálva sajátos módon vetik föl ezt a „visszahatást” a
nyelv felől a tér kódolására. Az angol gyerekek elsősorban az ösvényt kódolják
olyan kifejezésekkel, mint föl és le, mind spontán (leestem), mind okozott mozgásra
(Vegyél föl!), a koreaiak viszont inkább olyan kifejezéseket használnak elsőként,
melyek megkülönböztetik a spontán és az okozott mozgást. Mindkét nyelven
„azonos a nyelv előtti potenciál az ösvény mint a mozgási események összetevője
azonosítására. […] az angol szerkezete azonban jobban segíti a gyerekeket e lehe-
tőség kibontakoztatásában, mint a koreai szerkezete” (CHOI, BOWERMAN, 1991, 116–
A tér és a nyelv világa 293
293
117). Vagyis a nyelv a nem teljesen kibontott, nyelv előtti fogalmak kibontakozásá-
nak segítője lehet. Mindez az „enyhített kognitív hipotézisnek” (CROMER, 1974)
olyan változatát körvonalazza, mely szerint a nyelv még nem teljesen differenciált
kognitív előfeltételekre épít, magának a kognitív rendszernek a kibontakozását is
facilitálja azonban a nyelvi elkülönítések megléte. E felfogás szerint, alkalmazva a
téri nyelvre:
1. A megismerés fejlődése lehetőséget teremt a téri viszonyok differenciálódásá-
ra, s ezért jelennek meg egyáltalán a kifejezések.
2. Ugyanakkor a nyelv speciális eltérései is befolyásolják, hogy mely nyelven mely
viszonyok kifejező eszközeit lesz könnyebb elsajátítani, s melyen nehezebb.
3. A nyelvi fejlődést lehetőségében a megismerési fejlődés határozza meg, a
nyelvnek ugyanakkor van egy sajátos önfejlődése. Maga a nyelvi fejlődés
„visszafelé” is hat a kognitív fejlődésre és a kognitív differenciációra, illetve a
nyelvek eltérései eredményeznek eltéréseket a tér tagolásában (BOWERMAN,
1995 kiegészítő elve).
Mindez a nyelvtipológiát is érinti. Számos kelet-ázsiai nyelv az irányt elsősorban
az igén magán kódolja, vagyis olyan kifejezésekkel, mint ereszt, emel, csuk, nyit, szá-
mos európai nyelv viszont a BOWERMAN (1995) által szatellitának nevezett megol-
dást használja. Az irányt s a helyet prepozíciókkal, ragokkal, igekötőkkel s név-
utókkal jelölik. Mindez azt is jelenti, hogy a gyermek a tér eltérő nyelvi kezelését
sajátítja el. Hamar rááll erre, s túláltalánosítja. Túláltalánosítja, hiszen mint a ma-
gyar példák mutatják, a magyarban, ebben a jellegzetes szatellita nyelvben is van-
nak az irányt lexikailag, jelentésükben kódoló kifejezések. A túláltalánosítást mu-
tatják azok a hibák, ahol a magyar gyermek a viszonylag ritka, irányt magukban
foglaló igéknél is szabadon használja a szatellita igekötőket: kicsuk, fölolt, leöltözik
stb. (PLÉH, 1992).
A MAGYAR NYELVI RENDSZER ÉS A TÉRI KIFEJEZÉSEK
A magyar nyelv téri rendszere s ennek megfelelően a magyar nyelvelsajátítás ko-
rántsem érdektelen összehasonlító szempontból. A magyarban a téri kifeje-
zéseknek (a határozóragoknak s a névutók jó részének) úgynevezett hármas kódo-
lása van. Ennek logikáját az 5. ábra mutatja. Valójában a korábban bevezetett ter-
5. ábra. A magyar helykifejezések rendszere
Hely
Statikus Dinamikus
CÉL FORRÁS
294 Pléh Csaba
294
minológiának megfelelően a terület (domain) tagolódásáról van itt szó. A dinami-
kus ágon az ösvényt kódoljuk, s különbséget teszünk aszerint, hogy a vonatkozta-
tási referenciatárgy az ösvény kiindulópontja-e (Kivettem a ceruzát a fiókból), vagy a
végpontja-e (Betettem a tollat a fiókba).
A 3. táblázat ezeknek a viszonyoknak a példáit mutatja.
3. táblázat. A magyar helyragok és névutók a TERÜLET és az ÖSVÉNY kódolás rendszerében
TERÜLET STATIKUS CÉL / VÉG FORRÁS / KEZDET
TARTÁLY -ban -ba -ból
FELÜLET -on -ra -ról
SZOMSZÉD -nál -hoz -tól
TERÜLET STATIKUS CÉL FORRÁS
MÖGÖTT mögött mögé mögül
ELŐTT előtt elé elől
ALATT alatt alá alól
MELLETT mellett mellé mellől
KÖZÖTT között közé közül
Kutatásaink vezető kérdései (és hipotézisei)
Vizsgálatainkban Landau és Jackendoff modelljéből indultunk ki, s ennek kereté-
ben vizsgáltuk a magyar téri nyelvi rendszer kibontakozását gyermekeknél. Kérdé-
seink elsősorban fejlődésiek voltak, s a TERÜLET és az ÖSVÉNY megjelenésével fog-
lalkoztak. Közelebbről az alábbi kérdéseket vizsgáltuk.
Az ÖSVÉNY szerepe
A téri kifejezések nehézségét vizsgáltuk, keresve azt, hogy vannak-e „magyar sajá-
tosságok”. Az ösvény szerepe bizonyult legrelevánsabbnak ebből a szempontból.
Van-e jellegzetes eltérés az irány kódolása szerint? A statikus-dinamikus elkülö-
nítésnek és a FORRÁS-CÉL különbségnek van-e jelentősége? Ezt a kérdést különbö-
ző módszerekkel vizsgáltuk:
– Az
ÖSVÉNY szerinti megkülönböztetéseket elemeztük korai spontán beszéd-
ben.
– Vizsgáltuk 4–8 éveseknél kiváltott teszthelyzetekben.
Mesterséges helyzetekben is ellenőriztük az ÖSVÉNY szerepét, hogy kizárjuk
a közvetlen tapasztalatok és a használati gyakoriság szerepét.
A tér és a nyelv világa 295
295
A téri nyelv fejlődési zavarai
Mi történik, ha összeomlik a téri tájékozódás? A megismerés téri oldalait, de rész-
ben a nyelvi fejlődést is érintő zavarokban (Down-szindróma, Williams-szindróma)
vizsgáltuk azt, hogy milyen eltérései vannak a téri kifejezések használatának a
megzavart téri megismerés közepette.
A téri nyelv és az agy kapcsolata
Patológiás adatainkat abból a szempontból (is) értelmeztük, hogy alátámasztják-e
a parietális lebeny szerepét a téri nyelvben, ahogyan azt a Landau–Jackendoff-mo-
dell feltételezi.
A magyar téri kifejezések korai elsajátítása és az ösvény szerepe
A 3. táblázatban és az 5. ábrán bemutatott magyar rendszer sajátos vonása az ös-
vény és terület összekapcsolódása. Ebből a szempontból a magyar nem valami
magányos kuriózum. Hasonló megkülönböztetések számos finnugor nyelvben
megtalálhatóak. KRACHT (2005) uráli vonásként mutatja be ezt a jellegzetességet.
Ezeket a különbségeket minden nyelvben ki tudjuk fejezni, a magyarban a különb-
ségtétel érdekességét az adja, hogy grammatikailag kényszerű, s ugyanakkor for-
mailag azonos bonyolultságú nyelvi eszközök fejezik ki. Ennek köszönhetően vizs-
gálható az, hogy egy nyelven belül melyek az ösvény-cél kódolás szempontjából a
könnyű s nehezebb viszonyok. A spontán és a kiváltott használatot egyaránt ele-
mezve próbáltunk adatokat szerezni erre. Először másfél és két és fél év közötti öt
gyermek tízezernél több megnyilatkozását vizsgáltuk (PLÉH, VINKLER, KÁLMÁN,
1996; PLÉH, 1998).
A 612 helyragos főnév használati megoszlását a 6. ábra mutatja.
79,9
7,5 12,6
Statikus
Cél
Forrás
6. ábra. Főnévi helyragok százalékos megoszlása egy év öt hónap és két év kilenc hónap között,
öt gyermeknél
296 Pléh Csaba
296
81
88
80
28
22
23
79
75
76
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
Statikus Cél Forrás
Belső
Külső
Külső2
7. ábra. Téri ragok kiváltott produkciója óvodáskorban
83
78
67
64
56
86
59
53
45
74 74
54
46
47
24
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
45678
Statikus
Cél
Forrás
8. ábra. A névutók életkori fejlődése az „irányhármasság” függvényében
A tér és a nyelv világa 297
297
Az összes rag 69%-a -BAN típusú volt, vagyis nagyon erőteljes a TARTÁLY-preferen-
cia. Ugyanakkor a mi szempontunkból az a releváns mozzanat, hogy 80% -BAN
CÉLt kódoltak a gyermekek. Ez arra utal, hogy erőteljes a korai preferencia az
intencionális emberi cselekvés CÉLjainak kódolására. A HELYEK MINT CÉLOK ennek
egy kitüntetett alesetét adják. A tartály kognitív tartalmú tárgyneveknek (zseb, has,
doboz stb.), úgy látszik, volt némi „csizmahúzó” szerepük is. Ugyanis az összes -ban
viszony 40%-a efféle jellegzetes TARTÁLYOKKAL fordult elő.
Idősebb, három és nyolc év közötti gyermekeknél kiváltott produkciós helyze-
tekben is azt találjuk, hogy a forrás nehezebb, mint a cél (PLÉH, PALOTÁS, LŐRIK,
2002). A kisebb gyermekeknél talált preferencia a nagyobbaknál hibázásokban
jelenik meg. Ezt sem úgy értelmezzük, hogy a nyelv határozná meg a gondolko-
dást. Abból indulunk ki, hogy bizonyos egyetemes gondolkodásfejlődési tényezők
miatt könnyebb saját magamat, illetve általában az élő cselekvőt, mint az akció
kiindulópontját elképzelni, könnyebb, ha a beszélő vagy a cselekvő a forrás, a ki-
indulópont, mintha a hely lenne az (PLÉH, PALOTÁS, LŐRIK, 2002). Másrészt a
nagyobb gyermekeknél is igaz, hogy a TARTÁLY viszonyok (-ban, -ba, -ból) könnyeb-
bek, mint a FELÜLET-viszonyok (-on). A TARTÁLY-kategória kognitíven egyszerűbb,
mint a FELÜLET-kategória (lásd ezekről JACKENDOFF, 1992, 1994; LAKOFF, 1992).
A TART ÁLY-viszony jellemzője, hogy invariáns bizonyos mozgásokra: ha A benne
van B-ben, akkor B eltolásakor is benne marad. Másrészt a tartály alapvetően tes-
tünk sémájából indul ki. Ez azután úgy működik, hogy a testhatárok és a testen
belüli üregek analógiájára építjük föl a helyzetek modelljét. Minden, ami ennek a
sémának a hatálya alá kerül, a bent, a kint és a határ szempontjából értelmeződik.
Így válhat a téri séma egy tágabb gondolati rend alapjává. „Képes beszédben”
könnyű ezt tetten érni: bele-szeretünk valakibe és ki-ábrándulunk belőle. LAKOFF
(1992) azonban arra is rámutat, hogy mindez egy átfogó alaplogikát is magával
hordoz. „Ha egy A-tartály egy B-tartályban van, X pedig A-ban, akkor X benne
van B-ben...” Hasonló módon: „Ha minden A az B is, és X az egy A, akkor X az
egy B”, s így a tartálytól a tranzitivitás révén eljutottunk egy Boole-algebrához
(LAKOFF, 1992, 109).
A TARTÁLY könnyebbségének azonban van egy másik oldala is, a prototípusha-
tás. A 7. ábra mutatja eredményeinket ebből a szempontból. Az ábrán a külső és a
külső2 kifejezések magyarázatra szorulnak. Jellegzetes prototípushatás volt megfi-
gyelhető. A vizsgálatban a VONATKOZTATÁSI TÁRGY egy pohár volt. Ezt a jellegzetes
TARTÁLYt a gyerekek nehezen kezelik FELÜLETként. Tipikus válaszaik a poháron
helyett a pohár tetején. A külső mutató a csupán ragválaszokat mutatja, a külső2 vi-
szont az összes tartalmilag, kognitívan helyes választ. Látható, hogy ez a prototí-
pushatás igen erőteljes. Később még visszatérek rá, hogy ennek a nyelvpatológiá-
ban is vannak érdekes következményei.
A hároméves gyermek a spontán használat tanúsága szerint birtokában van a
helyragok teljes készletének. Ugyanakkor az ez utáni korban jellegzetes a névutók
elsajátítása. Mint a 8. ábra mutatja, a névutók tekintetében erőteljes irányhatások
és igen határozott fejlődés figyelhető meg négy és nyolc év között. A forrás kódolá-
sa még hétéves gyermekeknek is igen nehéz. Nem meglepő az sem, s összhangban
van a nemzetközi adatokkal (JONHSTON, SLOBIN, 1979), hogy az alatt a legköny-
nyebb, a között a legnehezebb névutó.
298 Pléh Csaba
298
AZ ÖSVÉNYHATÁS KÍSÉRLETI ELEMZÉSE
Mint számos gyermeknyelvi kutatásban, a téri nyelv vizsgálatában is felmerül a
tyúk-tojás kérdés. Vajon nem azért gyakoribb-e valamilyen forma, vagy nem azért
fejlődik-e, mert a felnőttől, a nyelvi környezettől kapott bemenet sajátos statiszti-
kákat mutat? Azért tyúk-tojás probléma ez, mert a tanulási, bemeneti magyarázat
használata esetén egy másik elméletre lesz szükségünk arról, hogy miért éppen
úgy beszélnek a felnőttek, ahogyan beszélnek. Az egyik kutatási stratégia itt a lon-
gitudinális vizsgálat. Mint NEWPORT, GLEITMAN és GLEITMAN (1977) nyomköveté-
si vizsgálatai rámutattak, feltárható, hogy mi az, amit a szülői input, s mi az, amit a
gyermek biológiai önfejlődése magyaráz például a mondattani fejlődésben. (Lásd
erről korábbi értelmezésemet, PLÉH, 1985.)
A másik kiút a kísérleti eljárások használata. Gyakori ez az alaktanban, a szó-
kincs elsajátításában, de Barbara LANDAU (1994, 2003) kiterjesztette a módszert a
téri nyelv elemzésére is. Vizsgálatai kimutatták, hogy a téri kifejezések tanulásában
valóban érvényes a pontos forma ignorálása. Ha a 9. ábra alsó részén a kicsiny
tárgyra úgy referálunk, hogy There is a corp on the box, akkor az a corp hangsort
főnévnek veszi a gyermek, s például nem fogadja el a „kockát” a „hurkával”
egyenértékűnek. Ha viszont azt hallotta, hogy The pix is acorp the box akkor feltéte-
lezi a mondattani szerkezet alapján, hogy az acorp egy új prepozíció, és csupán a
VONATKOZTATÁSI és a CÉLTÁRGY téri viszonyát figyeli.
ALATT FÜGGŐLEGES
ÁTLÓS
9. ábra. Jellegzetes téri elrendezések a mesterséges térielem-tanulási feladatban
Ebből a módszerből kiindulva próbáltunk választ keresni arra, hogy vajon a forrás
akkor is nehezebb-e, ha műszavakat sajátít el a gyermek, vagy ez csupán azért
gond számára, mert ritkább a bemeneti nyelvben. (Ne feledjük, ekkor még meg
kellene magyaráznunk, miért nem használják a felnőttek a FORRÁSt.) Mesterséges
A tér és a nyelv világa 299
299
térinyelv-tanulási helyzeteket teremtettünk (A részletes leírásokat lásd KIRÁLY,
PLÉH, RACSMÁNY, 2001; PLÉH, KIRÁLY, RACSMÁNY, 2001; RACSMÁNY, LUKÁCS és
munkatársai, 2001) 3;6 és 5;6 közötti gyermekek a 4. táblázatnak megfelelő kifeje-
zéseket tanultak meg felismerni három bemutatás után. A gyermek feladata a be-
mutatott elrendezésre figyelve a hallott mondatban a téri viszony felismerése volt.
A bemutatásokat követően ezt egy kényszerválasztásos helyzetben ellenőriztük. A
játékos helyzet érdekében a referenciatárgy is értelmetlen szó volt (zuvu), ezt a
kísérletet megelőzően tanítottuk meg a gyermekeknek.
4. táblázat. Jellegzetes tanulási célmondatok a mesterséges téri elem kísérletekben
Nyelvtani típus Különböző vizuális CÉLok
Ragok A zuvu a füzetper van. függőleges
Résznevek (~ teteje) A zuvu a füzet vekerén van. átlós
Névutók A zuvu a füzet gánott van. alatt
A különböző grammatikai formák (rag, résznév, névutó) jellege megfelelt az ilyen
korban használt téri kifejezéseknek. Eltéréseiket a nyelvtani szerveződés adta meg.
A hangrend adott támpontot arra, hogy a végződés rag (füzetper-dobozpar). A szer-
kesztés, a birtokos személyjel és a helyrag kombinációja (vekerén) adta meg a rész-
név értelmezés keretét. A névutóknál pedig a névutók szokásos végződéseit
(3. táblázat) használva értük el a „névutóságot” (gánott az alatt analógiájára.)
A téri elrendezések variálása igazolta, hogy a legnehezebb az átlós referencia
megtanulása. A kísérleteknek ez az oldala biztatás arra, hogy a mesterséges tanulá-
si helyzet jó eszköz a megismerés-nyelv illeszkedés meghatározóinak tanulmányo-
zására. A téri meghatározók mellett nyelvi meghatározók is felszínre kerültek. Az
alapkísérletben, ahol statikus viszonyokat vizsgáltunk, a ragok tanulása volt min-
den életkorban a legkönnyebb, sőt ez a tendencia 52-ről 72%-ra nőtt. Mint a
10. ábra mutatja, kisebb gyermekeknél, 3 és fél éves korban ez igaz mind CÉLok,
mind FORRÁSok tanulásánál. Úgy tűnik, hogy a gazdag alaktant elsajátító gyer-
meknél a „ragtanuló” rendszer könnyed beállítása még akkor is megmard, amikor
már tudja a ragokat. Preferált tanulási mód a végződésekre figyelés, mert eddig ez
vált be.
ÖSVÉNY-eltéréseket is kimutattunk a kísérlet egyik változatában. Ebben a válto-
zatban a CÉL-FORRÁS különbséget a (6–9) mondatok segítségével vizsgáltuk. Mint a
10. ábra mutatja, jellegzetes CÉLpreferencia volt megfigyelhető, még a nagyobb
gyermekcsoportban is.
(6) A zuvut odateszem a füzetge ’alá’, CÉL
(7) A zuvut elveszem a füzetgől ’alól’, FORRÁS
(8) A zuvut odateszem a füzet gené ’alá’, CÉL
(9) A zuvut elveszem a füzetgeről ’alól’, FORRÁS
300 Pléh Csaba
300
Három és fél éves Öt és fél éves
70
64
60
74
52
48
42
29
0
10
20
30
40
50
60
70
80
Rag Névutó Rag Névutó
Cél
Forrás
10. ábra. A CÉL-preferencia megjelenik mesterséges téri elemek tanulásában is
Mivel a mesterséges elemek használata kizárja a gyakorisági hatásokat, s minden
elem hasonló formai bonyolultságú, eredményeink arra utalnak, hogy az emberi
viselkedés célirányosságának felhasználása a gyermek számára fontos „csizmahúzó
tényező” a téri nyelv elsajátításában. Hasonló módon értelmezik a FORRÁS nehéz-
ségét és a CÉL könnyűségét LAKUSTA és LANDAU (2004) is.
Ezek az eredmények a korai téri nyelvről részben egyetemes vonásokat, rész-
ben a magyar szatellita rendszer jellegzetességeit tükrözik.
Általános vonások, amelyek az elsajátítás egyetemes kognitív vezérlő elveit tá-
masztják alá:
A TARTÁLY korai megjelenése és könnyű volta;
a FORRÁS nehézsége a CÉLhoz képest;
a kognitívan komplexebb viszonyok (például között) későbbi megjelenése a
nyelvben;
a téri viszonyokra (TERÜLET) érzékeny tanulás.
A magyar szatellitarendszer elsajátítási specifiumait tükröző vonások:
Tipikus hibák, amelyek a lexikai helyett a szatellitakódolás általánosságát tük-
rözik, a téri elemek szabad kiterjesztésével (PLÉH, 1992): Beássa a gödröt,
Csukd ki az ajtót! Öltöztessél le! Hunyd ki a szemed!;
ragok preferenciája a tanulásban még mesterséges helyzetekben is;
ÖSVÉNY-kódolás megjelenése mesterséges elemek tanulásánál.
A tér és a nyelv világa 301
301
A téri nyelv fejlődési zavarai
A téri nyelv fejlődési zavaraival kapcsolatos vizsgálatainkat két genetikai zavarral
végeztük. A Down-szindrómát az teszi érdekessé, hogy e zavarban leírnak egy
jellegzetes téri egészlegességet, a téri tájékozódás holisztikus zavarait. A Williams-
szindrómában pedig általánosságban jellemző a téri megismerés zavara (BIHRLE,
BELLUGI és munkatársai, 1989; BELLUGI, LICHTENBERGER és munkatársai, 2000).
A Down-szindrómásokkal kapcsolatos vizsgálataink a téri kifejezések teszthely-
zetekben történő kiváltását használták. Az eredmények leíró szinten arra utalnak,
hogy hasonló értelmességű és életkorú, tizenkét éves más értelmi fogyatékosokkal
összehasonlítva, a Down-szindrómások számára különösen nehezek a felületek
(VASZILKÓNÉ RADVÁNYI, 1994; RADVÁNYI, PLÉH, 2002). A részletesebb elemzés,
mint a 11. ábra bal oldala mutatja, rámutatott arra, hogy ennek sajátos oka a
tárgyrésznevek szinte teljes hiánya a Down-szindrómásoknál. Vizuális nehézségük,
a holisztikus észlelés, megakadályozza, hogy a tárgyakat szokásosan szegmentálják,
s a téri nyelv jellegzetességei ezt a kognitív gondot tükrözik náluk.
38
54
31
88
00
5
0
73
91
68
9
23
18 20
38
20
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
-BAN -BA -BÓL -ON -RA -RÓL -ON -RA -RÓL
Down
Egyéb
Résznevek
11. ábra. Down-szindrómások és más értelmi fogyatékosok térirag-használata (baloldalt)
és a résznevek (pohár tetején) használata
A Williams-szindrómás személyekkel, elsősorban gyermekekkel végzett kutatása-
ink jóval több kérdésben elemezték a téri megismerési zavarok és a téri nyelv kap-
csolatát. (Az egész kutatás jellemzésére lásd LUKÁCS, 2005, valamint különös tekin-
tettel a téri vizsgálatokra LUKÁCS, PLÉH, RACSMÁNY, 2007). Általában húsz fő kö-
rüli, 12–14 év átlagos életkorú csoportokban vizsgáltuk ennek a rendkívül ritka,
302 Pléh Csaba
302
de a mai kognitív kutatásban kitüntetett szerepet játszó csoportnak a kognitív jel-
legzetességeit.
A Williams-szindróma kognitív mintázatában az egyik legfeltűnőbb s legtöbbet
kutatott mozzanat a téri megismerés zavara. Ezt a mi vizsgálati mintánkban is vilá-
gosan bizonyítottuk, elsősorban a Racsmány Mihály irányította emlékezet- és tanu-
lási kísérletekkel (RACSMÁNY, LUKÁCS és munkatársai, 2001; RACSMÁNY, LUKÁCS,
PLÉH, 2002).
A Williams-szindrómások vizuális munkaemlékezete, melyet a Corsi-féle vizuá-
lis mintaismétlései próbával vizsgáltunk, a legkülönbözőbb kontrollcsoportokhoz
képest alacsony szintet mutat. A 12. ábrán látható összevetésekből különösen kiug-
ró a téri kontrollnak nevezett csoport: ők három és fél évesek, míg a Williams-
szindrómás csoport tizenkét éves.
5,2
4,4
3,6
2,6
0
1
2
3
4
5
6
Életkor Szókincs Téri W-szind.
12. ábra. A Corsi-kockák elrendezése (a személynek egy növekvő hosszúságú kopogási mintázatot
kell azonnal felidéznie) és a Williams-szindrómások jellegzetesen alacsony teljesítménye
A Williams-szindrómások a mi vizsgálati csoportjainkban is demonstrált alacsony
szintű vizuális munkamemóriája önmagában sok mindent magyaráz téri nyelvük
jellemzőiből. Mint a 13. ábra mutatja, nem meglepő módon a téri nyelvben sokkal
alacsonyabb teljesítményt nyújtanak, mint egyéb nyelvi alaktani formák, a tárgy-
eset és a többes szám végződéseinek használatában.
A tér és a nyelv világa 303
303
39 40
90
54
59
93
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
téri rag téri névutó nem téri rag
W-szind .
Téri kontroll
13. ábra. A Williams-szindrómás tizenkét éves gyermekek teljesítménye a téri nyelvben
sokkal gyengébb, mint a három és fél éves kontrollcsoporté
A téri nyelv produkciója az egyéni különbségeket illetően is szoros összefüggésben
volt a Williams-szindrómás csoporton belül a munkamemóriával. Olyan modellek-
ben, ahol mind a verbális, mind a téri munkamemóriát bejósló változónak tekin-
tettük, kiderült, hogy sem a téri, sem a hatéves verbális kontrollcsoportban nem
volt ilyen összefüggés. Névutók esetén a korreláció 0,72, s a többszörös regressziós
modellben csak a téri munkamemóriának van bejósló értéke, a verbális munkame-
móriának nincsen (RACSMÁNY, LUKÁCS és munkatársai, 2001; RACSMÁNY, 2004).
A Williams-szindrómások téri nyelvének elemzése során összehasonlítottuk a
ragok és névutók megértését és produkcióját is. A 14. ábra a jellegzetesebb névutói
70
34
54
55,6
30
52,8
91 92,8 94,2
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
Statikus Forrás Cél
Szókincskontroll
Téri kontroll
W-szind.
14. ábra. A névutók produkciójában a Williams-szindrómások teljesítménye hasonlít
a kontrollcsoportéhoz, de alacsonyabb szintű
304 Pléh Csaba
304
teljesítményre mutatja az eredményeket. A fontos mozzanat az, hogy miközben az
általános teljesítményszint alacsonyabb a Williams-szindrómásoknál, a mintázat
hasonló. Úgy tűnik, mintha a téri megismerés beszűkült komputációs tere tovább-
ra is azonos mintázatot eredményezne. Ennek kritikus mozzanata pedig az, hogy a
FORRÁS a legnehezebb mind a sérült, mind a tipikusan fejlődő, jóval fiatalabb
gyermekek számára. Hasonló eredményeket és értelmezést mutat be angol nyelvű
Williams-szindrómások adataira LANDAU és ZUKOWSKI (2003).
Ezeket az eredményeket egészítettük ki LUKÁCS Ágnes (2004; LUKÁCS, PLÉH,
RACSMÁNY, 2007) egy további munkájával, amelyben egy mondatkiegészítési hely-
zetet használva a téri ragok téri és nem téri jelentéseinek használatát vetettük össze
A (10) és (11) mondat mutat erre egy-egy példát. A nem téri jelentések a magyar
nyelv igei vonzatkereteinek megfelelő mentális, „pszichológiai” eseményekre utal-
tak.
(10) Az oroszlán megszökött a ketrecből.
(11) Pisti tanult a balesetből.
Ennek megfelelően két lehetőség van:
– A téri jelentés mindig könnyebb, a kézenfekvő konkrét absztrakt, szó sze-
rinti metaforikus jelentésmenetnek megfelelően.
A Williams-szindrómásoknál könnyebb lesz a nem téri jelentés, éppen a jól
dokumentált téri gondolkodásbeli zavaraiknak megfelelően.
A 15. ábra az összefoglaló eredményeket mutatja.
86
78
96
88
0
20
40
60
80
100
120
Téri Nem téri
W-szind.
VC
15. ábra. A Williams-szindrómások és a kontrollcsoport teljesítménye azonos mintázatú
téri ragok téri és nem téri használatában
Általában kisebb az eltérés itt a Williams-szindrómások és a kontrollszemélyek
között. Ennek nyilvánvaló kognitív oka az, hogy a feladathoz (mondatkiegészítés),
nem kell kilépni a valós térbe. Érdekesebb azonban, hogy a téri megismerésében
súlyosan sérült csoportban is a téri vonzatok a könnyebbek. Itt is azt kaptuk tehát,
hogy a nagy eltérések ellenére a mintázat azonos.
A tér és a nyelv világa 305
305
Összefoglalva tehát a Williams-szindrómások téri nyelvével kapcsolatos kutatá-
sok értelmezési lehetősége az, hogy az ő esetükben a súlyos téri megismerési káro-
sodás nem eredményez véletlenszerű vagy eltérő mintázatot a téri nyelvben. A téri
nyelv a térikogníció-sérülésnek megfelelően zavart. Ugyanakkor a korlátozott téri
reprezentációs rendszer mintegy ugyanúgy vetül a nyelvre, mint a tipikus fejlő-
désben. A zavar mennyiségi jellegű, nem minőségi.
A TÉRI NYELV ÉS AZ AGY KAPCSOLATA:
VISSZATÉRÉS
Ahhoz, hogy spekulatívan értelmezni tudjuk eredményeinket, vissza kell térnünk
kutatásaink kiinduló motivációjához. Milyen érvényessége van ma a LANDAU
JACKENDOFF-modellnek a téri nyelv értelmezésére?
A téri és a nyelvi rendszer közötti áthallásokat vizsgáló újabb kutatások szerint
maga a téri referencia-rendszer és a nyelvi rendszer disszociálódhat. KEMMERER és
TRANEL (2000) leírtak két olyan beteget, ahol az egyiknél bal parietális sérülés
mellett csupán a téri prepozíciók sérültek, de a páciens a szokványos téri neuro-
pszichológiai tesztekben jó teljesítményt nyújtott, míg a jobb parietális sérültnél
csupán a téri teljesítmények romlottak, a téri nyelv nem. KEMMERER és TRANEL
(2003) leírtak két olyan beteget is, ahol a bal frontális sérülés igék, a parietális
sajátosan prepozíciók zavarához vezetett. A Landau–Jackendoff-modell eszerint
kettéválik: a jobb parietális területek lennének a téri referenciáért, az egocentrikus
vonatkoztatási keretért felelősek, míg a bal homológ területek a téri kifejezésekért.
TRANEL és KEMMERER (2004) szerint egyenesen a bal parietális lebeny, a gyrus
supramarginális Br. 40-es area lenne a téri kifejezések sajátos „helye”.
Ami a Williams-szindrómát illeti, REISS, ECKERT és munkatársai (2004) képal-
kotó módszerekkel parieto-occipitális hiányokat mutattak ki. Ők, valamint MEYER-
LINDENVERG, MERVIS és BERMAN (2006) saját adataik mellett számos anatómiai és
neurobiológiai eredményt összegezve mutatnak rá az erőteljes parietális neuro-
biológiai zavarokra. Elsősorban azonban a felső parietális lebeny fejlődési zavarait
emelik ki, s a sulcus parieto-occipitális embrionális fejlődési zavarait. (Emlékezzünk
rá, hogy a neuropszichológiai betegek bal alsó parietális sérülésnél nem tudják a
téri kifejezéseket.) SCHMITT, ELIEZ és munkatársai (2001) a corpus callosumot ele-
mezve arra mutatnak rá, hogy az összekötő rendszer hátsó része igen rostszegény
Williams-szindrómában. Funkcionálisan ez azt jelenti, hogy a két kérgi hátsó terü-
let kapcsolata gyenge. Könnyen lehet, hogy a sajátos zavarmintázat a téri nyelvben
ennek köszönhető. A Williams-szindrómás személyek akkor vannak könnyebb
helyzetben, ha nem kell téri módon értelmezniük a kifejezéseket, nem kell a felte-
hetően jobb féltekei csökkent téri felismerést összekapcsolni a feltehetően bal fél-
tekei nyelvi folyamatokkal.
Nem azt akarom sugallni, hogy az eredetileg sokat ígérő Williams-szindrómás
kutatásban végső válaszaink vannak az agy-nyelv viszony akár csak a téri nyelvet
illető részére is. Mint általában is sokat hangsúlyozzuk újabban, a szerzett, agysérü-
lésből eredő és a fejlődési neuropszichológiai zavarok közvetlen egymásra vetítésé-
306 Pléh Csaba
306
vel óvatosan kell bánnunk. A részletek a viselkedés és a neurobiológiai adatok
pontos, személyenkénti összevetésével tisztázhatóak.
Számos tágabb perspektívájú neurobiológiai analógia keresése közepette lát-
nunk kell azt az izgalmas kérdést is, hogy maga a téri nyelv, mára felismert varia-
bilitásaival felveti azt a visszatérő kérdést, hogy hogyan lehet egy viselkedési rend-
szer variábilis, ha predesztinált, erre rendelt struktúrákhoz kapcsolódik az ideg-
rendszerben.
MIK A MAI FORRONGÓ KÉRDÉSEK A TÉRI NYELV KUTATÁSÁBAN?
A jövő felé mutató, izgalmas új kérdések mind az elemzési és magyarázati szintek
kapcsolatával függenek össze, és mintegy visszafelé igazolják, hogy a téri nyelvvel a
kognitív pszichológia az 1980-as évektől egy alapvető, nem belterjes témát emelt
piedesztálra.
– Mennyire determinált neurálisan a nyelvi rendszer?
– Hogyan függ a téri nyelv az emlős idegrendszer téri tájékozódási rendszerei-
től? Közelebbről milyen kapcsolata van a hippocampális és parietális téri
rendszerek kettősségével, valamint az egocentrikus és allocentrikus repre-
zentációkkal?
– Mi a nyelvek közötti variabilitás oka, közvetlen forrása és szerepe?
– Hogyan lehet egy evolvált idegrendszer kialakította nyelvi rendszer és kultú-
ra hajlékony?
Központi kérdés a téri rendszerek és a téri nyelv értelmezése evolúciós keretben
– A téri kifejezések gyors leképezése is evolvált rendszert mutat.
A neurálisan is lehetséges többféle referenciakeret kognitív eszközzé válha-
tott, mely strukturálisan megalapozott – abszolút, intrinzikus, relatív pers-
pektívák közti választásra készített fel. A közöttük való válogatás a CAMPBELL
(1959) értelmében vett vikariáló működések egyike: úgy válogatunk, mint a
szerszámosládából. Itt azonban a szelekciók visszafordíthatóak, kulturálisak.
– A nyelvek variabilitása lehetővé teszi, hogy ezek nemcsak egyéni, hanem kul-
turális vikariálások is legyenek. Hasonló módon fogalmazza ezt a kérdés meg
MAJID, BOWERMAN és munkatársaik (2004), de kitér erre még a neuropszi-
chológus KEMMERER (2006) is.
– A magyar anyagban a szatellita-igekeret, illetve az ÖSVÉNY kötelező kódolása
jó példa erre.
– A rendszer egyetlen nyelven-kultúrán belül sem rögzített. Jól mutatják ezt az
egocentrikus és allocentrikus keretek váltásával kapcsolatos itt nem tárgyalt
munkáink (PLÉH, FELHŐSI, SCHNELL, 2002; FELHŐSI, IVÁDY, PLÉH, 2006).
Ezek lényeges eredménye, hogy a referenciakeretek váltogatása nem csupán
a nyelv – a magyar egy egocentrikus kereteket kínáló nyelv –, hanem a fel-
adat vizuális és szociális meghatározóinak függvénye is.
A tér és a nyelv világa 307
307
Kaptunk-e válaszokat kiinduló kérdéseinkre?
Természetesen csak annyiban, hogy ezek újabb kérdésekhez vezetnek. Valójában a
téri nyelv egész kérdéskörét is választások szelekciós hierarchiájában legegysze-
rűbb elképzelnünk.
Pszichológia: A téri orientáció világa lehetőségeket ad a téri nyelvhez, rész-
leges determinációs viszony van közöttük.
Nyelvészet: A nyelvek ezek között – például a referencia-rendszerek, a ragok
és prepozíciók – válogatnak.
Fejlődéslélektan: A téri és nyelvi zavar lehet elkülönült.
Evolúciós pszichológia: Az alternatív téri rendszerek a hajlékony, beállítás-
és helyzetfüggő megismerés egyik fontos alapját adják.
Idegtudomány: A nyelvi és téri struktúrák között hasonlóság van, de a nyelvi
külön világot is alkot.
A konvergenciaterületek alapvető neuroanatómiai rendszere rendelkezésre áll a ma-
gasabb rendű kérgi területeken az egyéni tapasztalást megelőzően… A konvergencia-
területek anatómiai kiválasztásának folyamata – mind a tanulás, mind a későbbi mű-
veleti alkalmazás során – valószínűségi alapú, hajlékony, s egyénített.
(TRANEL, KEMMERER és munkatársai, 2003, 426.)
Bár az idézett idegtudósok ezt a tézist a zavarok lokalizációjának magyarázatára
említik, ugyanezt mondhatjuk el a nyelvi és helyzeti flexibilitás tekintetében is.
Reméljük, hogy a téri nyelv problémája éppen a flexibilitás és meghatározottság
viszonyának előtérbe állítása miatt marad meg hajlékony kutatási témaként még
néhány évtizedre, gazdagodva a képernyőkre alkalmazott téri beszédünk kérdés-
körével.
IRODALOM
BARSALOU, L. W. (1999) Perceptual symbol systems. Behavior and Brain Sciences, 22, 577–
609.
BELLUGI, U., LICHTENBERGER, L., JONES, W., LAI, Z. (2000) The neurocognitive profile of
Williams syndrome: a complex pattern of strengths and weaknesses. Journal of Cognitive
Neuroscience, 12, 7–29.
BIHRLE, A. M., BELLUGI, U., DELIS, D., Marks, S. (1989) Seeing either the forest or the
trees: Dissociation in visual processing. Brain and Cognition, 11, 37–49.
BOWERMAN, M. (1994) From universal to language-specific in early grammatical develop-
ment, Phil. Transaction of the Royal Society, London, B 346, 37–45.
BOWERMAN, M. (1995) Learning how to structure space for language: A crosslinguistic
perspective. In Bloom, P., Peterson, M., Nadelo, L., Garrett, M. (eds) Language and
Space. MIT Press, Cambridge, MA
BRYANT, D. J. (1993) Frames of reference in the spatial representation system. Behavioral
and Brain Sciences 16, 241–242.
308 Pléh Csaba
308
BRYANT, D. J. (1997) Representing space in language and perception, Mind and Language,
12, 239–264.
BÜHLER, K. (1919) Kritische Musterung zu einer neuer Theorie der Sätzen. Indogermani-
sche Jahrbücher, 6.
BÜHLER, K. (1934) Sprachtheorie: Die Darstellungsfunktion der Sprache. Jena
CAMPBELL, D. T. (1959) Methodological suggestions from a comparative psychology of
knowledge processes. Inquiry, 2, 154–182.
CASSIRER, E. (1944) An essay on man. Yale University Press, New Haven
CASSIRER, E. (1951) The philosophy of the Enlinghtenment. Princeton University Press, Prince-
ton
CHOI, S., BOWERMAN, M. (1991) Learning to express motion events in English and Korean.
Cognition, 41, 83–121.
CLARK, E. V. (1973) Non-linguistic strategies and the acquisition of word meanings. Cogni-
tion, 2, 161–182.
CROMER, R. F. (1974) The development of language and cognition. The cognition hy-
pothesis. In Foss, B. (ed.) New Perspectives in Child Development. 184–252. Penguin,
Harmonsworth
FAILLENOT, I., TONI, I., DECETY, J., GRÉGOIRE, M-C., JEANNEROD, M. (1997) Visual path-
ways for object–oriented action and object recognition: Functional anatomy with PET.
Cerebral Cortex, 7, 77–85.
FEIGENBAUM, J. B., ROLLS, E.T. (1991) Allocentric and egocentric spatial informaion proc-
essing in the hippocampus formation of the behaving primate. Psychobiology, 19, 21–40.
FELHŐSI, G., IVÁDY, R. E., PLÉH, Cs. (2006) The development of spatial cognition: changes in the
referential frames of Williams syndrome and typically developing children. Előadás a II. Nem-
zetközi Kognitív Tudományi Kongresszuson, Szentpétervár, 2006. június 20.
GIVÓN, T. (1995) Functionalism and grammar. Benjamins, Amsterdam
GLEITMAN, L., LANDAU, B., eds (1994) The Acquisition of the Lexicon. MIT Press, Cambridge
HEIDOM, P. B., HIRTLE, S. C. (1993) Is spatial information imprecise or just coarsley
coded? Behavioral and Brain Sciences 16, 246–247.
HELMHOLTZ, H. (1876) The origin and meaning of geometrical axioms. Mind, 1, 301–321.
HELMHOLTZ, H. (1878) The origin and meaning of geometrical axioms. II. Mind, 3, 212–
225.
HUMBOLDT, W. von (1985) Válogatott tanulmányai. Európa Kiadó, Budapest
HUNT, E., AGNOTI, F. (1991) The Whorfian hypothesis: A cognitive psychology perspec-
tive. Psychological Review 98, 377–389.
HURFORD, J. R. (2003) The neural basis of predicate-argument structure. Behavioral and
Brain Sciences 26, 261–316.
JACKENDOFF, R. (1992) Languages of the mind: Essays on mental representation. MIT Press,
Cambridge, MA
JACKENDOFF, R. (1994) Patterns in the mind. Basic Books, New York
JACKENDOFF, R. (2003) Foundations of Language. Brain, Meaning, Grammar, Evolution. Oxford
University Press, Oxford
JEANNEROD, M. (1994) The representing brain: neural correlates of motor intention and
imagery. Behavior and Brain Sciences, 17, 187–246.
A tér és a nyelv világa 309
309
JEANNEROD, M. (2005) Le cerveau intime. Jacob, Párizs
JOHNSTON, J. R., SLOBIN, D. (1979) The development of locative expressions in English,
Serbo-Croatian, and Turkish. Journal Child Language, 6, 529–545.
KANT, I. (2003) A térbeli irányok megkülönböztetésnek első indokáról. In Prekritikai írások.
511–520. Osiris, Budapest
KANT, I. (2004) A tiszta ész kritikája. Javított kiadás. Kis János fordítása. Atlantisz, Budapest
KEMMERER, D. (2006) The semantics of space: Integrating linguistic typology and cognitive
neuroscience. Neuropsychology, 44, 1607–1621.
KEMMERER, D., TRANEL, D. (2000) A double dissociation between linguistic and perceptual
representations of spatial relationships. Cognitive Neuropsychology, 17, 393–414.
KEMMERER, D., TRANEL, D. (2003) A double dissociation between the meanings of action
verbs and locative prepositions. Neurocase., 9, Oct 2003, 421–435.
KIRÁLY, I., PLÉH, Cs., RACSMÁNY, M. (2001) The language of space in Hungarian. In Né-
meth, T. E. (ed.) Cognition in Language Use: Selected Papers from the 7th International Prag-
matics Conference. 181–192. IprA, Antwerpen
KOSSLYN, S. M. (1994) The resolution of the imagery debate. Harvard University Press, Cam-
bridge, MA
KOVÁCS I. (1991) Egy tudományos vízió. Pszichológia, 11, 77–125.
KOVÁCS I. (2002) Funkcionális és fejlődésbeli disszociációk a látókéregben. In Vízi E. Sz.,
Altrichter, F., Nyíri K., Pléh Cs. (szerk.) Agy és tudat. 221–230. BIP Kiadó, Budapest
KOVÁCS I. (2003) Az emberi látás fejlődése. In Pléh Cs., Kovács Gy., Gulyás B. (szerk.)
Kognitív idegtudomány. 273–284. Osiris, Budapest
KOVÁCS I. (2005) Az emberi látás fejlődéséről. Magyar Pszichológiai Szemle, 60, 309–326.
KRACHT, M. (2005) The Semantics of Locatives int he Uralic Languages. In Fernandez-
Vest, J. (ed.) Les Langues Ouraliennes aujourd’hui. 145–158. Bibliothèque de l'Ecole des
Hautes-Etudes, Sciences Historiques et Philologiques, No 340. Editions Honoré
Champion
LAKOFF, G. (1992) Néhány empirikus megjegyzés a fogalmak természetéről. Janus: Mi a
fogalom? IX.1. 97–120.
LAKUSTA, L., LANDAU, B. (2004) Starting at the end: The importance of goals in spatial
language. Cognition, 96, 1–33.
LANDAU, B. (1994) Where is what and what is where: The language of objects in space, in
Gleitman, L., Landau, B. (eds) The Acquisition of the Lexicon. 259–296. MIT Press, Cam-
bridge, MA
LANDAU, B. (2003) Tárgyak többszörös geometriai reprezentációja különböző nyelvekben
és a nyelvelsajátításban. In Lukács Á., Király I., Racsmány M., Pléh Cs. (szerk.) A téri
megismerés és a nyelv. 197–243. Gondolat Kiadó, Budapest
LANDAU, B., JACKENDOFF, R. (2003) A „mi” és a „hol” a téri nyelvben és a téri megismerés-
ben. In Lukács Á., Király I., Racsmány M., Pléh Cs. (szerk.) A téri megismerés és a nyelv.
69–125. Gondolat Kiadó, Budapest
LANDAU, B., ZUKOWSKI, A. (2003) Objects, motions, and paths: Spatial language in chil-
dren with Williams Syndrome. Developmental Neuropsychology, 23, 105–137.
LUKÁCS Á., KIRÁLY I., RACSMÁNY M., PLÉH CS. (2003) A téri megismerés és a nyelv. Gondolat
Kiadó, Budapest
LUKÁCS, Á. (2005) Language Abilities in Williams Syndrome. Akadémiai Kiadó, Budapest
310 Pléh Csaba
310
LUKÁCS, Á., PLÉH, CS., RACSMÁNY, M. (2007) Spatial Language In Williams Syndrome:
Evidence For A Special Interaction? Journal of Child Language, 34, 311–343.
MAJID, A., BOWERMAN, M., KITA, S., HAUN, D., LEVINSON, S. C. (2004) Can language re-
structure cognition? The case for space. Trends in Cognitive Sciences, 8, 108–114.
MANDLER, J. (2003) A nyelv előtti reprezentáció és a nyelv. In Lukács Á., Racsmány M.,
Király I., Pléh Cs. (szerk.) A téri megismerés és a nyelv. 179–196. Gondolat Kiadó, Buda-
pest
MARR, D. (1982) Vision. Freeman, San Francisco
MEYER-LINDENBERG, A., MERVIS, C. B., BERMAN, K. F. (2006) Neural mechanisms in Wil-
liams syndrome: a unique window to genetic influences on cognition and behaviour.
Nature Reviews. Neuroscience, 7, 380–393.
MIKES, M. (1967) Acquisition des catégories grammaticales dans le langage de l’enfant.
Enfance, 20, 289–298.
MILNER, A. D., GOODALE, M. A. (1997) The visual brain in action. Oxford University Press,
Oxford
NEWPORT, E., GLEITMAN, G., GLEITMAN, L. R. (1977) Mother, I'd rather do it myself: Some
effects and non-effects of maternal speech style. In Snow, C. E., Ferguson, C. A. (eds)
Talking to children: Language input and acquisition. 109–149. Cambridge University Press,
Cambridge
NYÍRI K. (2003) Képek az idegrendszerben és a filozófiában. In Pléh Cs., Kovács Gy., Gu-
lyás B. (szerk.) Kognitív idegtudomány. 771–781. Osiris, Budapest
PARISI, D., ANTINUCCI, F. (1970) Lexical competence. In Flores d’Arcais, G. B., Levelt, W.
J. M. (eds) Advances in psycholinguistics. 197–210. North Holland, Amsterdam
PIAGET, J. (1970) Válogatott tanulmányok. Gondolat, Budapest
PIAGET, J., INHELDER, B. (1948) La représentation de l’espace chez l’enfant. Presses Univer-
sitaires de France, Párizs
PINKER, S. (1984) Language learnability and language development. Harvard University Press,
Cambridge
PLÉH CS. (1984a) Karl Bühler nyelvelmélete és a mai pszicholingvisztika, Általános Nyelvé-
szeti Tanulmányok, XV., 237–256.
PLÉH CS. (1984b) Interdiszciplináris kapcsolatok a pszichológia történetében. Magyar Pszi-
chológiai Szemle, 41, 181–200.
PLÉH CS. (1985) A gyermeknyelv fejlődésének és kutatásának modelljei. Pszichológiai Ta-
nulmányok, XV, 105–188.
PLÉH CS. (1997) Hozzájárulhatnak-e az empirikus tudományok a nyelv–gondolkodás kér-
dés megoldáshoz? Magyar Filozófiai Szemle, 41, 439–540.
PLÉH CS. (2001) Téri megismerés és a nyelv. Magyar Pszichológiai Szemle, 56, 263–286.
PLÉH CS., FELHŐSI G., SCHNELL ZS. (2002) „Nézzen a ceruza ugyanarra”: a téri vonatkozta-
tási rendszerek változatai kisgyermekkorban. In Ader J., Szűcs T., Terts I. (szerk.) Szí-
nes eszmék nem alszanak… 977–990. Lingua Franca, Pécs
PLÉH Cs., KIRÁLY I., LUKÁCS Á., RACSMÁNY M. (2003) A tér a szavak világban. In Lukács Á.,
Király I., Racsmány M., Pléh Cs. (szerk.) A téri megismerés és a nyelv. 7–26. Gondolat Ki-
adó, Budapest
PLÉH CS., KIRÁLY I., RACSMÁNY M. (2001) Mesterséges téri kifejezések elsajátítása. In Pléh
Cs., Lukács Á. (szerk.) A magyar morfológia pszicholingvisztikája. 153–166. BIP-Osiris, Bu-
dapest
A tér és a nyelv világa 311
311
PLÉH CS., KOVÁCS GY., GULYÁS B., szerk. (2003) Kognitív idegtudomány. Osiris, Budapest
PLÉH CS., LUKÁCS Á., szerk. (2001) A magyar morfológia pszicholingvisztikája. Osiris, Budapest
PLÉH CS., PALOTÁS G., LŐRIK J. (2002) Nyelvfejlődési szűrővizsgálat (PPL). Akadémiai Kiadó,
Budapest
PLÉH CS., VINKLER ZS., KÁLMÁN L. (1996) A téri kifejezések alaktana magyar gyermekek-
nél: Vizsgálat a CHILDES adatbázis alapján. Magyar Pszichológiai Szemle, 52, 235–246.
PLÉH, CS. (1992) Verbal prefixes in Hungarian children. In Kenesei, I., Pléh, Cs. (eds)
Approaches to Hungarian. Vol IV. 269–281. JATE, Szeged
PLÉH, CS. (1998) Early spatial case markers in Hungarian children. In Clark, Eve V. (ed).
The proceedings of the twenty-ninth annual child language research forum. 211–219. Center for
the Study of Language and Information, Chicago, IL, US
PLÉH, CS., LUKÁCS, Á., RACSMÁNY, M. (2002) Residual Normality and the issue of language
profiles in Williams syndrome Behavior and Brain Sciences, 25, 766–767.
PYLYSHIN, Z. (1984) Computation and cognition. MIT Press, Cambridge
PYLYSHIN, Z. (1973) What the Minds Eye Tells the Mind’s Brain: A Critique of Mental
Imagery. Psychol. Bulletin, 80, 1–24.
RACSMÁNY, M., LUKÁCS, Á., PLÉH, CS., KIRÁLY, I. (2001) Some cognitive tools for word
learning: The role of working memory and goal preference. Behav Brain Sci., 24, 1115–
1117.
RACSMÁNY M. (2004) A munkamemória szerepe a megismerésben. Akadémiai Kiadó, Budapest
RACSMÁNY M., LUKÁCS Á., PLÉH CS. (2002) Munkamemória és nyelvelsajátítás Williams-
szindrómában. Pszichológia, 22, 255–266.
RADVÁNYI K., PLÉH CS. (2002) Középsúlyos értelmi fogyatékos, iskoláskorú gyermekek
beszédének néhány nyelvtani jellemzője. Pszichológia, 22, 245–253.
REISS, A. L., ECKERT, M. A., ROSE, F. E., KARCHEMSKIY, A., KESLER, S., CHANG, M.,
REYNOLDS, M. F., KWON, H., GALABURDA, A. (2004) An experiment of nature: Brain
anatomy parallels cognition and behavior in Williams syndrome. Journal of Neuroscience.
24, 5009–5015.
SCHMITT, J. E., ELIEZ, S., WARSOFSKY, I. S., BELLUGI, U., REISS, A. (2001) Corpus callosum
morphology in Williams syndrome: relation to genetic and behavior. Dev. Med. Chils
Neurol., 43, 155–159.
SLOBIN, D. (1973/1980) Cognitive prerequisites for the development of grammar. In
Ferguson, C. A., Slobin, D. I. (eds) Studies of Child Language Development. Holt, New
York. Magyarul: SLOBIN, D. (1980) A nyelvtan elsajátításának kognitív előfeltételei. In
Pléh Cs. (szerk.) Szöveggyűjtemény a pszicholingvisztika tanulmányozásához. 322–346. Tan-
könyvkiadó, Budapest
SLOBIN, D. (1993) Is spatial language a special case? Behavioral and Brain Sciences, 16, 249–
251.
TALMY, L. (1988) Force dynamics in language and thought. Cognitive Science, 12, 49–100.
TALMY, L. (2001) Toward a cognitive semantics. I–II. MIT Press, Cambridge, MA
TRANEL, D., KEMMERER, D. (2004) Neuroanatomical Correlates of Locative Prepositions.
Cognitive Neuropsychology, 21, 719–749.
TRANEL, D., KEMMERER, D., ADOLPHS, R., DAMASIO, H., DAMASIO, A. R. (2003) Neural
correlates of conceptual knowledge for actions. Cognitive Neuropsychology. Special Issue:
The organisation of conceptual knowledge in the brain: Neuropsychological and neuroimaging
perspectives, 20, 409–432.
312 Pléh Csaba
312
TVERSKY, B., CLARK, H. H. (1993) Prepositions are not places. Behavioral and Brain Sciences,
16, 252–253.
UNGERLEIDER, L. G., MISHKIN, M. (1982) Two cortical visual systems. In Ingle, D. J.,
Goodale, M. A., Mansfield, R. J. W. (eds) Analysis of Visual Behavior. 549–586. MIT
Press, Cambridge
VASZILKÓNÉ RADVÁNYI K. (1994) Értelmi fogyatékos gyermekek nyelvi fejlődése. Szakdolgozat,
ELTE pszichológia szak
WERNING, M. (2003) Ventral versus dorsal pathway: the source of the semantic object/
event and the syntactic noun/verb distinction? Behavioral and Brain Sciences 26, 299–300.
WILKINS, W. K., WAKEFIELD, J. (2003) Az agy evolúciója és a neuropszichológiai előfeltevé-
sek. In Lukács Á., Racsmány M., Király I., Pléh Cs. (szerk.) A téri megismerés és a nyelv.
266–309. Gondolat Kiadó, Budapest
SPACE AND THE WORLD OF LANGUAGE
PLÉH, CSABA
Modern psycholinguistic studies started to use experimental and child language observational data on
spatial language to obtain evidence for the primacy issue: what leads, language or spatial cognition in
the articulation of spatial language. Our studies on Hungarian, a language characterized by rich
agglutination and an articulate spatial language system follow this pattern. We were particularly
interested to see how the unfolding and impairment of the spatial language system supports claims of
universality in a language where some conceptual distinctions are particularly easy to observe due to
the clear and obligatory marking. Hungarian data illustrate how a universal cognitive tendency – the
primacy of goals – can be shown to exist very early on in a language that requires distinctions along the
path (e.g. in, into, ‘from inside’). This tendency was shown in learning artificial space markers as
well, and it was present both in normal and in developmentally impaired populations, notably in Wil-
liams syndrome. At the same time, probably due to their impairments to the parietal lobe, Williams
syndrome subjects do show a lower performance in spatial language. However, this lower performance
follows the same pattern as in typically developing subjects. The paper tries to relate the different ap-
proaches, namely psychological, linguistic, developmental, neuroscience, and evolutionary approaches
to understand the complexity of coding spatial distinctions in language.
Key words: language and thought, spatial language, goal preference, Williams syndrome, coding
path in language
Article
Full-text available
Article
Full-text available
Three experiments investigated how space is represented in the primate hippocampus by recording the activity of single neurons in the hippocampus of behaving macaque monkeys. In Exp 1, Ss had to remember a stimulus and its position. Neurons that responded differently according to the position on a screen in which the stimulus was shown were analyzed for their spatial fields. In the primate hippocampus many spatial cells (69% of those analyzed) responded in relation to allocentric coordinates. Exp 2 showed that very few hippocampal cells were responsive in a fixation spot stimulus task, and that for the cells that did respond, the encoding was not retinotopic. In Exp 3, it was found that relatively many hippocampal neurons (17%) responded differently according to the spatial position being fixated on the screen. (PsycINFO Database Record (c) 2012 APA, all rights reserved)
Article
Full-text available
We propose that Bloom's focus on cognitive factors involved in word learning still lacks a broader perspective. We emphasize the crucial relevance of working memory in learning elements of language. Specifically, we demonstrate through our data that in impaired populations knowledge of some linguistic elements can be dissociated according to the subcomponent of working memory (visual or verbal) involved in a task. Further, although Bloom's concentration on theory of mind as a precondition for word learning is certainly correct, theory of mind being a necessary condition does not make it a sufficient one. On the basis of our studies we point out the importance of a theory of mind related goal preference in acquiring spatial language. In general, we claim that more specific cognitive preferences and constraints should be outlined in detail for the preconditions of acquiring linguistic elements.
Article
Full-text available
This paper explores from a neuropsychological perspective the relation between the meanings of English locative prepositions (e.g., in, on, above, below) and the kinds of representations that are used for many visuospatial processes such as recognising, drawing, and constructing spatially complex objects. One possibility that has been proposed by some psycholinguists is that the meanings of prepositions are the same as the representations used in these other processes. An alternative possibility, which has been proposed by a different group of researchers, is that the relation is more distant such that the meanings of prepositions constitute language-specific semantic structures that are distinct from the representations that underlie many visuospatial abilities. Here we report a detailed assessment of the linguistic as well as perceptual and cognitive representations of spatial relationships in two brain-damaged subjects. Four tests were administered that involve both the production and comprehension of English locative prepositions. In addition, four standardised neuropsychological tests that probe high-level nonlinguistic visuospatial perception and cognition were administered. Case 1 was significantly impaired on all of the preposition tests but was normal on all of the visuospatial tests. In striking contrast, Case 2 was normal on all of the preposition tests but was significantly impaired on all of the visuospatial tests. The subjects also had entirely different brain lesions: Case 1 had a left-hemisphere lesion in the frontoparietal region, and Case 2 had a right-hemisphere lesion in the frontoparietal and temporal regions. Together, the results constitute a "double dissociation," suggesting that the preposition tests and the visuospatial tests require cognitively and neurally distinct mechanisms that can be disrupted independently of each other. We interpret the data as supporting the second possibility described-namely, that the meanings of locative prepositions may be language-specific semantic structures that are separate from the mental representations underlying many other kinds of high-level nonlinguistic visuospatial abilities.
Article
Full-text available
The rare, genetically based disorder, Williams syndrome (WMS), produces a constellation of distinctive cognitive, neuroanatomical, and electrophysiological features which we explore through the series of studies reported here. In this paper, we focus primarily on the cognitive characteristics of WMS and begin to forge links among these characteristics, the brain, and the genetic basis of the disorder. The distinctive cognitive profile of individuals with WMS includes relative strengths in language and facial processing and profound impairment in spatial cognition. The cognitive profile of abilities, including what is 'typical' for individuals with WMS is discussed, but we also highlight areas of variability across the group of individuals with WMS that we have studied. Although the overall cognitive abilities (IQs) of individuals with WMS are typically in the mild-to-moderate range of mental retardation, the peaks and valleys within different cognitive domains make this syndrome especially intriguing to study across levels. Understanding the brain basis (and ultimately the genetic basis) for higher cognitive functioning is the goal we have begun to undertake with this line of interdisciplinary research.
Article
The ability of children between the ages of 2; 0 and 4; 8 to produce locative pre- or postpositions was investigated in English, Italian, Serbo-Croatian, and Turkish. Across languages, there was a general order of development: (1) ‘in’, ‘on’, ‘under’, and ‘beside’, (2) ‘between’, ‘back’ and ‘front’ with featured objects, (3) ‘back’ and ‘front’ with non-featured objects. This order of development is discussed in terms of nonlinguistic growth in conceptual ability. Language-specific differences in the general pattern of development are discussed in terms of a number of linguistic factors which may facilitate or retard the child's discovery of the linguistic means for encoding concepts.
Article
Traditionally, visuospatial processing has resisted fractionation into functional substrates. Recently, however, it has been shown that the brain honors the distinction between global and local processing of hierarchical visual stimuli: unilateral left hemisphere brain-damaged subjects were impaired in their ability to draw the local forms of a hierarchical design, whereas right hemisphere-damaged patients demonstrated the opposite pattern (Delis, Robertson, & Efron, 1986; Delis, Kiefner, & Fridlund, 1988). The present study reports a similar pronounced dissociation in hierarchical visual processing but in quite different populations and in the absence of focal structural brain damage. Mentally retarded subjects with Williams Syndrome are considerably more impaired in global relative to local analysis, whereas subjects with Down Syndrome display the opposite pattern. These results, in concert with other neuropsychological data, are provocative because they suggest that certain cognitive deficits may cluster even in the absence of frank cerebral damage, just as they cluster following insult to one hemisphere. These findings should provide clues to the interrelationship of components of visuospatial processing and other cognitive functions.
Article
Attempts to explain children's grammatical development often assume a close initial match between units of meaning and units of form; for example, agents are said to map to sentence-subjects and actions to verbs. The meanings themselves, according to this view, are not influenced by language, but reflect children's universal non-linguistic way of understanding the world. This paper argues that, contrary to this position, meaning as it is expressed in children's early sentences is, from the beginning, organized on the basis of experience with the grammar and lexicon of a particular language. As a case in point, children learning English and Korean are shown to express meanings having to do with direct motion according to language-specific principles of semantic and grammatical structuring from the earliest stages of word combination.