The international comparison of the social role of Higher Education Institutions

Present and future business leaders might be amongst the most important actors in initiating and managing a transition towards a sustainable economy and society in general. Preparing them for such a role has to be a central task of higher education institutions, especially business schools. Our paper maps how business schools frame sustainability in relation to probable and possible futures by examining the external online communication of the TOP100 business schools. Close to half of these institutions do not address sustainability in their education-related online communication, while the other half emphasize its economic dimension almost exclusively. We found little proof in their education-related communication that business schools attempt to stray from the path of the status quo, accordingly they continue to strengthen a neo-liberal worldview, only incorporating those aspects of sustainability which are compatible with this perspective. We also have to acknowledge, however, that business schools are ‘open institutions’ attempting to meet the expectations of their stakeholders. This may result in numerous and even conflicting goals. Choosing only a few of them as a communicative focus, (e.g., promoting individual strategies for career enhancement), wrings out the larger organisational and social issues like sustainability in its holistic sense.

In this paper, we investigate how highly ranked business schools construct their legitimacy claims by analysing their online organisational communication. We argue that in the case of higher education institutions in general, and business schools in particular, the discursive formation of these legitimacy claims is strongly connected to the future. Consequently, we utilise corpus-based discourse analysis of highly ranked business schools’ website communication by focusing on sentences containing the expression ‘future’. At first, we analysed the future-related language use to reveal the general future picture in the corpus. Furthermore, by combining qualitative and quantitative textual data, we identified six typical agency frames (i.e. preparing, shaping, adjusting, exploring, personal future, responsibility) about the future. By examining the co-occurrence of these frames, we were able to identify different discursive strategies. As we connected our findings to general societal phenomena we could interpret why and how business schools utilise these discursive strategies to (re)create and maintain their legitimacy.

This paper discusses how leading innovative universities and their master's programmes reflect rapidly changing social-economic technological trends. The increasing focus on the STEM subjects, the changing profile of business and MBA programmes, and the ratio of interdisciplinarity provide insights into the development of future-oriented higher education. In the scope of this study, 2,708 master's programmes were surveyed globally based on their online representation, and 1,750 training programmes from this list were analysed in terms of employability rankings. According to our findings, Western Europe offers the largest number of master's programmes. STEM studies are overrepresented at the top innovative universities, and interdisciplinary studies account for fifteen percent of the programmes. Additionally, business studies with interdisciplinary programmes were identified in a higher proportion as compared to business-only studies. The findings signal the labour market's preferences toward future-oriented, personalised and responsive knowledge. The present study contributes to future education through a global analysis, and supports the strategy creation of higher education institutions (HEIs). Therefore, this article is especially informative to representatives, policy makers or researchers at future-oriented HEIs.

Recently, several expectations have been raised towards higher education institutions (HEIs). These expectations are about the roles HEIs should play and responsibilities they should have in society. This article focuses on three different responses. The first section touches upon the organisational template of the entrepreneurial university concerning the economic role of HEIs. Secondly, issues of teaching and present HEIs' attempts to respond to the expectations in relation to human value creation are discussed. Thirdly, social engagement and open science is investigated as a response to the question of societal value creation. Finally, in connection with these topics, the article touches upon the possible consequences of organisational homogeneity and heterogeneity to HE in general.

In this short methodological paper, we introduce four issues regarding the process of a horizon scanning exercise. During our horizon scanning project about the future of higher education, we met with several methodological challenges that influenced the data gathering and analysis of our research. The four issues were as follows: (1) finding the right template of data gathering, (2) identifying the right focus of our exercise, (3) the effect of the chosen target group on the process, and (4) the issue of blind spots of the analyzed discourse. By making our research dilemmas and our answers transparent, we would like to highlight how these issues and our decisions shaped the process and the output. In this manner, we demonstrate the iterative aspect of data‐gathering and analysis phases in horizon scanning processes. By discussing these four challenges, we also attempt to emphasize that methodological decisions mutually affect each other and in turn the process itself. Furthermore, this way we could provide methodological insights for researchers who encounter similar decision points during their horizon scanning. free read: https://onlinelibrary.wiley.com/share/author/Y3USVYWMIJ8AYHJZVA7K?target=10.1002/ffo2.77

Fontos gazdaságpolitikai cél, hogy minél több és minél felkészültebb vállalkozók vegyen részt a társadalmi és gazdasági életben. Ennek kapcsán azonban felvetődik a kérdés, hogy milyen módon tudunk vállalkozókat képezni a felsőoktatásban. Jelen tanulmány is ehhez a kérdéshez kapcsolódik. Célja annak bemutatása, hogy az általános tanítási/tanulási modellek milyen formában jelennek meg a vállalkozóképzésben. A kínálati modell a tudásátadást, a keresleti modell a tanulói jelentésadást, míg a kompetenciamodell a komplex helyzetekhez való alkalmazkodást helyezi középpontba. A tanulmány második része ezeket a modelleket már a vállalkozóképzés szemszögéből tárgyalja. Végezetül az írás a kitér arra, hogy milyen módon egészíthetik ki egymást ezek a modellek, majd ennek kapcsán összefoglalja a tanulmány legfontosabb üzeneteit.

A koronavírus-járvány okozta krízis sokkszerűen hatott a felsőoktatásra. Ennek kapcsán fel is merült, hogy pontosabb a mostani gyakorlatot-online vagy digitális oktatás helyett-krízisoktatásnak nevezni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a megvalósítás mikéntjétől függetlenül, ez a rendszersokk számos, a felsőoktatás jövőjét érintő folyamatra és fejlesztésre irányította rá a figyelmet. Ha a krízis lehetséges jövőbeli hatásait próbáljuk megérte-ni, akkor érdemes azok mentén az alapkérdések mentén haladni, amelyeket az oktatással kapcsolatban általá-ban fel szoktunk tenni. Ezek a hol, mikor, hogyan és a miért kérdések.

Absztrakt A felsőoktatási intézményeknek mind hazai, mind nemzetközi téren sok különböző érintetti csoport igényeinek kell megfelelniük. Ezek a különböző elvárások más-más társadalmi szerephez és felelősséghez kapcsolódnak. Írásunkban három ilyen kihívást emelünk ki, és mutatjuk be a rájuk adott domináns válaszokat. Egyrészt röviden bemutatjuk a vállalkozó egyetem koncepcióját, mint a gazdasági érték képzésének motorját. Másrészt a foglalkoztathatóság – egyéni értékteremtés – kérdéskörével kapcsolatban tárgyaljuk a képzéshez és fejlesztéshez kötődő kihívásokat és az ezekre adott válaszokat. Harmadrészt a társadalmi értékteremtés témáját érintve bemutatjuk a bevonással kapcsolatos törekvéseket, ezen belül is a nyitott tudomány megközelítését. Mindezek felvetik a kérdést, hogy milyen intézményi keret lenne a legalkalmasabb ilyen sokszínű célrendszer kezelésére. Véleményünk szerint – és különösen a hazai felsőoktatási intézmények számára – nemcsak a homogenitás, azaz a meglévő példák és formák átvétele és követése lehet a járható út, hanem a heterogenitásban rejlő lehetőségek kiaknázása, azaz a sajátosságok megkeresése, valamint az egyedi, a lokális környezetbe illeszkedő, de nemzetközileg is életképes modellek kialakítása.

A felsőoktatási jövőjével kapcsolatbanhárom olyan kihívás-területet azonosítottunk, amelyek a szervezeteket nehézségek és választások elé állítják. Egyrészt megvizsgáljuk, hogy az egyetemek lehetséges gazdasági szerepével kapcsolatban milyen elvárások fogalmazódnak a vállalkozó egyetem koncepciója keretében. Arra is kitérünk röviden, hogy milyen próbálkozások történtek az elmúlt években ennek a szervezeti sablonnak a kiterjesztésére, úgymond befogadóbbá tételére. Másodikként áttekintjük, hogy az egyetemek mennyire és hogyan képesek az emberi értékteremtéshez, szűkebb értelemben a hallgatók foglalkoztathatóságához hozzájárulni. Ez a kérdés különösen érdekes, ha elfogadjuk annak az állításnak a létjogosultságát, hogy a jövőbeni környezet, amelyre a hallgatókat fel kellene készíteniük alapvetően bizonytalan és kiszámíthatatlan. Végül a társadalmi értékteremtéssel kapcsolatban felmerül annak a kérdése is, hogy az intézmények mennyire képesek megtartani esetleg kiterjeszteni azt a szerepüket, hogy hozzájáruljanak a társadalmi szintű változásokhoz, valamint tematizálják a társadalmak önértelmezésével kapcsolatos diskurzusokat.

One of the main missions of higher education is to prepare the young (but not exclusively them) for future challenges. It not only has the potential to change individual lives but it can also make the social fabric more resilient and adaptive. However, presently this future is highly uncertain and fraught with risks. This radical uncertainty makes it difficult to identify future-proof knowledge, skills and capacities. Moreover, it also raises questions about the possible roles higher education should play in future societies. We argue that higher education should be an active agent in shaping future society. In order to fulfil its potential as such, this type of agency-orientation should transcend its core activities, like research and teaching, currently built into its institutional settings. This special issue highlights certain possible directions for change as far as HEIs are concerned. These future possibilities are in relation to learning, ethics, fairness, community involvement and the role of research at institutions which were formerly teaching-oriented. These can be seen as first steps towards understanding what organisational changes are needed for HEIs to maintain their social relevance and to actively shape their environment.

A vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) fogalma és elméletei nem újak, mégsem mondhatjuk, hogy a vele kapcsolatos viták lezártak lennének. Ez az írás éppen ezért a CSR elméletek legnagyobb szeletét, nevesen azokat az irányzatokat veszi szemügyre, amelyek a gazdasági racionalitás diskurzusán belül keresik a vállalatok társadalmi szerepvállalásának módját és jogosságát. Ugyanakkor a CSR kérdését övező vitában a kritikai hangok szintúgy szerteágazóak, és komoly kérdésekre irányítják a figyelmet. A három fő kritikai párbeszéd, ami bemutatásra kerül egyrészt a vállalati felhatalmazás, vállalati állampolgárság koncepcióját járja körül, másrészt az általános versus társadalom-függő CSR modellek vitáját, végül pedig a vállalatok politikai szerepével kapcsolatosan a gazdasági és társadalmi szféra elválasztásának kérdését.

The development of future visions and scenarios is a well-established practice in scientific, private and public contexts. However, it is often the case that the project or research organisers’ pre-reflective social theories concerning the operation of society are fuzzy and ambiguous. This may lead to the selection of inadequate methodologies. In this paper, the authors argue that it is highly important to incorporate social theoretical considerations into scenario and vision creation since various theories can not only provide different starting points but they can also guide the very mindset about the future. Furthermore, since vision and scenario elaboration are often conducted by utilising various methodologies, especially in a participatory context, it might be advisable to aim for a match between the aims of the process, the theoretical starting points and the methodology. With reference to the above mentioned arguments, this paper discusses a participatory backcasting process about the future of Hungarian higher education where the organisers have attempted to synchronise social theoretical considerations, the choice of methodology and the aims of the process. In the first part of the paper we introduce the project by presenting its aims and the theoretical and methodological choices made before the project. In the second part, we present the methodological lessons to be learned from this project as far as scenario and vision elaborations are concerned. Lastly, we return to the original question, that is, how social theoretical considerations be involved in scenario and vision creation and why it is important to do so.