Archaeometric study of Celtic glass beads and bracelets

We have analysed six Iron Age glass beads from Hungary (three Scythian stratified eye beads with bosses from Mezotúr, two Celtic bobbin beads and one Celtic simple eye bead from Vác-Kavicsbánya) with handheld X-ray fluorescence (hXRF), micro-X-ray diffraction (μ-XRD) and electron microprobe analysis (EMPA) methods. Our aim was to determine the provenance of the beads, including the sources of the raw materials, and/or the production centres, since archaeological data about their provenance are ambiguous. The base glass of the beads (soda-lime-silicate glass) as well as their colourants (calcium antimonate for white, cobalt and copper for blue, iron-bearing lead antimonate for yellow) are similar and have parallels in the Iron Age Europe and the Mediterranean region (e.g. LBA Egypt, Celtic glass bracelets spread in La Tène coine, Vicenice (Czech Republic) in Late Hallstatt period, and ancient Greek colony of Apollonia Pontica in the Black Sea region). In addition, we identified a "new" colouring technique for Iron Age yellow glass beads, namely the use of ironbearing lead antimonate that had been determined only sporadically in ancient world, for example LBA Egypt, then in the glasses of the Roman Empire. Although the mentioned parallels do not make clear the provenance of beads, according to archaeological data, Scythian beads with bosses most probably came from Greek colonies near the Black Sea through secondary trade connections, whereas the Celtic simple eye bead has three possible origins (Italy, Rhodes and Pontus), and the Celtic bobbin beads have unambiguous provenance according to the present archaeometric data.

Világszerte, így hazánkban is, egyre nagyobb igény mutatkozik a kulturális örökség tárgyi emlékeinek természettudományos, más szóval archeometriai vizsgálatára. Sok esetben olyan leletek/tárgyak vizsgálatáról van szó, amelyek egyediek, nagy értékűek, ezért kiemelkedő sze-rep jut a roncsolásmentes elemzési módszereknek. 2014 áprilisában került vissza Magyarországra a Seuso-kincsnek nevezett leletegyüttes egy része (hét ezüsttárgy, valamint az elrejtésükhöz használt rézüst). Ez a késő római ezüstkincs a maga nemében az egyik legértékesebb mind súlyát, mind művészi kivitelezését tekintve a ró-mai ezüstleletek között (Mráv & Dági, 2014a,b), ezért indult el 2014 júliusában a Seuso Kuta-tási Projekt Török László akadémikus vezetésével. A kutatás rendkívül szerteágazó, számos tudományterület (művészettörténet, régészet, természettudomány) részt vesz benne. A 7+1 alprojekt közül a 3. alprojekt témája az archeometria, aminek művelésére és koordinálására az e területen több mint 20 éves tapasztalattal rendelkező MTA CSFK Földtani és Geokémiai In-tézetet kérték föl.