Analysing perceptions about student cheating

Számos szerző rámutat arra, hogy a hallgatói csalás különböző formái folyamatosan és széles körben jelen vannak a felsőoktatásban. Ez a jelenség több szinten is nagy jelentőségű: egyik oldalról a csalás és annak kezelése komoly etikai és fegyelmi dilemmákat vethet fel az érintett intézmények, oktatók, adminisztrátorok és diákok számára, másik oldalról megkérdőjelezheti az egyetemek által kiadott diplomák érvényességét, harmadszor felveti az egyetemeken jelen lévő hallgatói csalás és a gazdaság különböző szektoraiban tapasztalt etikátlanságok, vállalati botrányok vagy korrupció kapcsolatának kérdését is. Ez a harmadik vonulat különösen érdekes lehet a gazdasági felsőoktatásban, amelyet – vélt vagy valós amoralitása miatt – 2008 óta egyre többször és egyre hangosabban hoznak összefüggésbe a pénzügyi és egyéb vállalati botrányokkal (Ghoshal, 2005; Ariely, 2012; Kováts et al., 2016). A szerzők e cikkükben a hallgatói csalás jelenségét szeretnék körüljárni: a szakirodalom alapján bemutatják, hogy kik, miért és hogyan csalnak, illetve hogyan köthető a hallgatói csalás a munkaerőpiachoz, mennyiben transzferálódik a csalás a munkaerőpiacra. Írásuk egyik célja, hogy a szakirodalom szisztematikus áttekintése mellett saját feltáró jellegű kutatásuk eredményeit is bemutassák. Másrészt a tanulmányban arra is törekednek, hogy ráirányítsák a figyelmet: a hallgatói csalás kezelése nem csupán a felsőoktatási intézményeket érintő kérdés, de a gazdasági és társadalmi valósághoz is szorosan kapcsolódó jelenség, amellyel mind intézményi, mind társadalmi szinten foglalkozni kell.

Several scholars (Anderman and Murdock, 2011; Davis et al. 2011; Lang 2013) point to the fact that student cheating is prevalent in higher education institutions. This widespread (and often collectively practiced) student activity not only cast a shadow on the validity of the degrees offered by these institutions, but also raises the question of whether the school-to-work transition also involves the transfer of unethical behaviour from one sphere to another (Graves, 2011). Recent cases of unethical behaviour and scandals in the financial and accounting sector (Ariely, 2012) give this question special importance, particularly in case of business education. The paper’s aim is to compare the features of the literature with the so called ’practice’. In other words, we would like to analyse the different themes of cheating through interviews with the academic staff and students of a Hungarian business school and attempt to grasp the perceptions of cheating and the transferability of cheating to the workplace. We would like to suggest that student cheating could have a direct connection to cheating (unethical or even creative behaviour) later in the workplace and that HRD specialists – not only as university educators but also as practical experts - should heighten their awareness of this phenomenon. In this article we would like to draw attention to the highly discussed - as well as to the neglected - areas of cheating in the academic discourse and give tentative explanations to the patterns revealed through the literature review process. We shall compare this academic discussion to the actual experiences, feelings and ethical reasoning of the key stakeholders.

Az utóbbi évtizedekben több kutatás rámutatott (Anderman–Murdock 2011; Davis–Drinan–Gallant 2011; Lang 2013), hogy a csalás kifejezetten elterjedt társadalmi gyakorlatnak számít a felsőoktatási intézményekben. Ez a hallgatók nagy számára jellemző (és gyakran kollektíven végrehajtott) cselekvési minta nem csupán a kiadott diplomák érvényességére vet rossz fényt, hanem a felsőoktatási intézmé- nyek hosszú távú működésével kapcsolatban is kérdéseket vet fel. Ezenfelül ezek a kérdések Magyarországon és más közép-kelet-európai országokban különösen relevánsak, hiszen ebben a térségben a csalás hangsúlyosan jelen van az oktatási intézményekben, összehasonlítva például a skandináv országok gyakorlatával (Orosz–Farkas 2011). 1 A kulturális értékek és általános gyakorlatok tárgyalásán túl érdemes arra is refl ektálni, hogy a gazdasági tanulmányokat folytató hallgatók egy egészen különös csoportot alkotnak a hallgatói populáción belül. Játékelméleti kísérletek például azt mutatják, hogy más csoportokkal összehasonlítva a gazdasági hallgatók – egyébként az általuk tanult emberképpel összhangban – hajlamosabbak az önérdekkövetésre és a haszonmaximalizálásra (Frank–Gilovich–Regan 1993). A fenti gondolatokhoz kapcsolódva, ennek a tanulmánynak a fő témája az, hogy a felsőoktatás kulcsszereplői, vagyis az oktatók és a hallgatók, milyen okokat és következményeket azonosítanak a csalással kapcsolatban.