Blanchett points at a computer screen in this six-minute slow motion sequence. Julian Rosefeldt, Manifesto, 2015. Courtesy of the artist. 

Blanchett points at a computer screen in this six-minute slow motion sequence. Julian Rosefeldt, Manifesto, 2015. Courtesy of the artist. 

Source publication
Article
Full-text available
Experimental films have historically had a contested and marginalized position within film exhibition. With his Manifesto (2015), which has been exhibited both as a video installation in art galleries and as a feature film in movie theatres, Julian Rosefeldt collapsed the barriers between these exhibition spaces. By performing a comparative analysi...

Context in source publication

Context 1
... Futurist episode, which features Blanchett as a broker on a gigantic stock trade floor, remains silent for over six minutes in the installation, as the camera looks down onto Blanchett from the ceiling before slowly moving closer, watching her on the phone, pointing her pen at the computer screen in slow motion [ Figure 3]. The spectator must watch this four-minute shot in relative silence, apart from the key- board-clicking, phone-calling, and office-talking that make up the space's room tone, and the occasional shouting from nearby video channels. The feature film cuts down the entire ten-minute episode to just over three minutes, during which Blanchett's voice-over occupies our attention for two minutes, and the remainder is accompanied by ...

Citations

Article
Full-text available
A tanulmány a mozgóképes installációk fenomenológiai elemzésére tesz kísérletet: azt vizsgálja, ahogyan a médiainstalláció létrehozza a „nézői tapasztalat architektúráját” (Mondloch 2010). A tanulmány a mozgóképes installációk szórakozott és tévelygő látogatójának megtestesült tapasztalatát írja le fenomenológiai perspektívából – három, egymással összefüggő aspektus vizsgálatán keresztül. Elsőként a figyelem és a szórakozottság, a sok képernyő, tárgy vagy tér figyelemelterelő hatását elemzi, majd a keretre és különösen a képen és a kereten kívüli térre fókuszál, mivel a galériafilmekben a művészek vagy előtérbe helyezik a keretet, vagy összekapcsolják a képet a képernyőt körülvevő kiállítótérrel (Fowler 2008). Végül elkerülhetetlennek tűnik a képernyők és intézmények (különösen a mozi és a múzeum) közt vándorló mozgóképek által kiváltott eltérő nézői tapasztalatok vizsgálata. A „képernyők között” szóösszetétel a címben tehát nem csak az installációk közt bolyongó nézőre, hanem a műveknek az intézmények közötti vándorlására is utal. Az elméleti keret kidolgozását a tanulmány Chantal Akerman, Jesper Just és Julian Rosefeldt mozgóképes alkotásainak elemzésén és értelmezésén keresztül végzi el.